Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.

BALASSA BÁLINT ÉS A TÖRÖK KÖLTÉSZET. Varjas Béla kiadványa, a Balassa-Kódex (Budapest, 1944, M. T. Akadémia), új korszakot nyit a Balassa-kutatás történetében. Hasonmásban kezünkbe adja Balassa szerelmi verseinek egyetlen régi kéziratát s egészen rendkívüli szerencse kellene ahhoz, hogy valami még különb alapot kapjunk a költő szövegeinek vizsgálatára. Itt tehát az ideje, hogy Balassa török feljegyzéseit is újból tárgyaljuk. Melyek ezek a török feljegyzések? Két énekcím, illetőleg énekkezdő sor és kilenc rövid, egymással össze nem függő török vers, nagyobb része két, egyik-másika négysoros, melyeket Balassa egységes formában lefordított. E török eredetiben feljegyzett és magyarra fordított feljegyzések mellett van még egy költemény, melynél török feljegyzés nincsen, de Balassa azt mondja róla, hogy törökből fordította. E török feljegyzések, illetve törökből való fordítások filológiai vonatkozásainak tisztázása Balassa egyéniségének képe szempontjából nem lényegtelen feladat. Megoldásával megpróbálkozott már Balassa első kiadója, Szilády Áron (1879), kinek a török nyelvben is meglehetős ismeretei voltak. Átírta a szövegeket arab írással (333— 335. 1.). Ez igen kezdetleges eljárás, mely a nehezebb problémák megoldását nem viszi előre semmivel, inkább csak a kritikátlan ember kedélyére hat megnvugtatólag, — nem is szólva arról, hogy Balassa pontos latinbetűs feljegyzései minden tekintetben tökéletesebb képet adnak a XVI. századi szövegről, mint az arab átírás, melynek rendszere a törökben a XVI. század óta — a nyelv meglehetős változása mellett — nem igen módosult. De ne legyünk igazságtalanok Sziládyval szemben. 1879-ben még nem várhatunk különb eljárást egy régi török szöveg kiadójától s el kell ismerni, hogy Szilády a szövegeket általában — ahol nehézség nem volt — helyesen értelmezte. Eckhardt Sándort is erősen foglalkoztatták e török versek „Balassi Bálint irodalmi mintái" c. értekezésében (1913; különlenyomat az írod. Közl.-ből). Részint egy az Eötvös-Collegiumban tanuló török ifjú, Refíq 'Atfı, részint az én segítségemmel adja két hely új magyarázatát. Dézsi Lajos Balassadciadásában (1923) új, latinbetűs átírással, magyar fordítással jelentek meg e török feljegyzések (703—706. 1.). Dézsi Lajos török szakértője kitűnő török barátunk, Hamit Zübeyr Koşay volt, az első török tájszótár egyik szerzője, aki akkoriban, mint fiatal diák, Magyarországon tanult. Több helyen jó új magyarázatot adott, de megoldatlan kérdés még utána is maradt. 8o 3