Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

ı6ı lehet, mely módszerének biztosságával és anyagának gazdagságával igen világosan tud oly ősi kapcsolatokat (tehát nem antropológiai vagy kulturális rokonságot) kimutatni, melyekre vonatkozólag semmiféle történeti feljegyzés nincs. ősi nyelvi egyezések a törökséget kétségtelenül az uráli népekhez kapcsolják. Ezeket az egyezéseket, melyekről már régebben is sok szó esett a tudományos irodalomban, rendszeresen tárgyaltam a Nyelvtudományi Közlemények XLVII. kötetében (1928) s ez alkalommal csupán néhány sokat mondó egyezést akarok kiemelni és az egyezést leginkább mutató alakokon szemléltetni : 'lenni': török bol- ~ zűrjén vei- ~ magyar vol-, 'aludni': török udu- ~ mordvin udo-, 'hallani': török *qul- ~ finn kuule-, 'hagyni': török qod- ~ cseremisz kod-, 'varázsolni': török arba- ~finn arpa 'varázsló szerszám', 'meny': török kali ~ zűrjén kel 'sógornő', 'szemölcs': török sigil ~ cseremisz siyal', 'zsír': török maj ~ vogul fi ói (magyar vaj). A nyelvtani egyezéseken kívüí harminckét ilyen szóegyezést tárgyalok említett dolgozatomban, melyek közül egyik-másik még eleshetik, de legnagyobb részük bizonyára helyes. Az uráli népek őshazája — ebben nem igen lehet kételkedni — az Urál-hegység európai oldalán volt, valószínűleg a Káma, Pecsora, Vycsegda felső folyásának vidékén. Innen vándoroltak fel a szamojédok még északabbra s innen jöttek le a finnugorok egy délibb területre, körülbelül oda, hol a Káma alsó folyása, a Bjelaja, és a Volgának ezekhez közelebb eső vidékei vannak. Amidőn tehát azt keressük, hogy hol lehetett a helye az ősi uráli-török kapcsolatnak, ezt a területet, illetőleg e terület környékét kell elsősorban figyelembe vennünk. Itt felvetődik két kérdés. Ismeretes, hogy az uráli ősnyelvnek határozott, világosan látható kapcsolata van az indogermán ősnyelwel." Vájjon nincsenek-e egyezések — mert ilyenek a fentiek alapján igen jól elképzel-' hetők — a törökség és az indogermánság között. Ilyen egyezést csak egyetlen egyet tudok, ez az 'ember'-nek a neve. A szamojéd kum 'ember', a zűrjén komi, mely ma 'zürjén'-t jelent, a vogul j«m 'ember, férfi' szó azonos a török kun 'nép', mongol kilmun ember' szóval s ezek a szavak kapcsolatba hozhatók a latin homoval s ennek indogermán megfelelőivel. Egyébként nem mutatkozik egyezés a török és az indogermán ősnyelv között s azt az ősi helyzetet, mely e nyelvi egyezések alapjául szolgált, úgy kell elképzelnünk, hogy a törökség az uráli területtől keletre, az indogermánság ettől nyugatra lakott. (Ezen az alapon is lehetetlen tehát, hogy az indogermánság őshazája Ázsiában lett volna.) 1 BJÖRN COLLINDER, Indo-uralisches Sprachgut. Uppsala, 1934. 84