Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
162 A másik kérdés, mely itt felvetődik, az, hogy mi lesz ezek után a török nyelv mongol és tunguz kapcsolataival. Itt először is meg kell várnunk, míg az idevonatkozó kérdések világosabban ki lesznek fejtve, másodszor pedig azt kell hangsúlyoznunk, hogy e népek ősi lakóhelyét nem feltétlenül szükséges Kelet-Ázsiában, a nyugatibb teriiletekkel nyelvileg össze nem függő szigetként elképzelnünk. Semmi sem áll útjában egy oly feltevésnek, hogy ha a törökség őshazája valahol a Kirgiz-puszta, az Irtis és Aral-tó vidékén volt, akkor a mongolok ennek a területnek keleti szomszédságában, mondjuk az Altaj-hegység vidékén s ettől keletre helyezkedtek el s a tunguzok, koreaiak megint ettől keletre. Arra az eredményre jutnánk tehát ilyenformán, hogy ezek a népek — az indogermánoktól a koreaiakig — nagyjában máig megtartották ósi elhelyezkedésüket. Az urál-altaji nyelvcsalád 1 problémája tehát sajátságosan módosul, illetőleg meglehetősen elmosódik. Az urál-altaji alapnyelv helyett, melynek létezését eddig nem sikerült bebizonyítani, az említett keleteurópai — középázsiai összefüggő nyelvlánc elméletét kell elfogadnunk. (A «középázsiai» szót az észak- és délázsiaival ellentétes értelemben használom.) E nyelvlánc tagjainak ősi kapcsolata egyes pontokon valószínűleg nem ősrokonságon, hanem intenzív érintkezésen alapszik. Annyi kétségtelen, hogy e nyelvek hasonlóságához — legalább is részben — későbbi egymásrahatások, kölcsönzések nagyban hozzájárultak. Az indogermán-középázsiai népcsoportok között — legalább is egyes viszonylatokban — mindig, így Krisztus előtt évezredekkel is, élénk érintkezés volt, s úgy látszik, e népcsoportok a mezopotámiai művelődési körrel is kapcsolatban voltak. A mezopotámiai hatos számrendszernek nyoma van az indogermánoknil és fiimugoroknál, bizonyos dolgok nevei a jelzett területen hosszú vándorlást tettek meg. A 'finom vászon' neve Mezopotámiában bu*u, a héberben, aramaeusban megfelel neki bü* 'vászon'; ez a szó eljutott a görögbe flóooog alakban s megvan a törökben böz ~ bâz (csuvas pir) formában. A szó vándorútját nem tudom megrajzolni, de a törökbe kétségkívül még az őstörök korban került. Bizonyára a törökön keresztül került azután tovább, a mongolba (büs, kalmük bös 'gyapjúszövet') és a mandzsuba (boso 'vászon'). Mezopotámiai eredetű kultúrszó a török balqa 'kalapács' ~ mongol aíuqa ~ tunguz palü, faluké, folyó, vö. sumir balag 'balta', babilóni-asszír pilaqqu ua. szanszkrit f>araçû-h (pirçu-h) ua. görög xéÁtxoc ua.* Az indogermán—uráli—török területen van egy közös neve ' LIGETI: Magyar Nyelv XXX {1934), 44—45. • MUNKÁCSI, AZ ural-altaji népek, 40. (HEINRICH, Egyet. írod.-tört. IV.) PELLIOT : Journal Asiatique, Avril—Jnin 1925, 245, 251, 1. j. 85
