Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
159 Streifzüge 356), bizánci íróknál Idfîıpoı (láfkipoi) alakot, mely valószínűleg sarír-nak olvasandó, Jordanesnél: Sariri-t (c. 5), örmény forrásban savir-t (MARQUART, Streifzüge 58). A vogulban és az 06ztjákban található alakok PATKANOV szerint egy régi 'Sabar ('Saber)-féle alakra mutatnak (KSz. I, 266). A szír forrásban és a szibériai területen tehát egy török 'sabyr ^'sabar alak mutatkozik, míg a többiekben: 'savyr. Itt tehát török b > v változással van dolgunk, mint például a teve szóban. Ennek régi török alakia 'tübtt, ebből fejlődött a bolgár 'tdvd, 6 ennek a megfelelője a magyar szó. Mivel itt minden valószínűség szerint török népnévről van szó, megkísérelhetjük e név eredetének megállapítását. KATANOV török tulajdonnév-jegyzékében találunk egy török személynevet, mely Saóar-nak vagy Soój/r-nak hangzik. Ez a név azonos a mi népnevünkkel. Mi ez a Sabar vagy Sabyr? Mint az alakja mutatja, -r végű nomen verbale, amilyen az oszmánliban a jatar vagy jatyr a jatmak 'feküdni' igéből, vagy brakar ^ brakyr, kylar ^ kylyr, dejer ^ dejir a brakmak 'hagyni', kylmak 'tenni', dejmek 'elérni' igéből. Ezeknek megfelelőleg a sabar ^ sabyr alapszava nem lehet más, mint a kirgiz, kun, kazáni, oszmánli sapmak ige, melynek jelentése 'az útról letérni, eltévedni, tévelyegni, valamivel felhagyni, megőrülni'. Eredeti alakja tehát sapar, ebből fejlődött a sabar, ugyanúgy, ahogyan az oszmánliban ugyanezen ige egy másik származékából a 'sapyk alakból sabyk ('eltévedt') fejlődött. A p> b > v fejlődésre más példák: oszm. kap- 'megragadni' ^ kavra- 'ua.'; ujg. csag. kaz. stb. tap- 'finden, erhalten, erwerben'^ ujg. alt. stb. tabar 'Waare, Besitz'^ujg. oszm. csag tavar 'Waare, Habe; die Haustiere, das Vieh, hauptsfichlich die Schafe'. A név szabályos hangtani fejlődése a törökben a következő: sapyr ^ sapar > sabyr ^ sabar > savyr ^ savar. A sabar ^ sabyr eredeti jelentése eszerint 'az útról letérő, eltévedő, tévelygő, bolyongó'. A jelentésből azonnal világos, hogy a név magyarázatában jó nyomon járunk, mivel e név a török népnevek egy sajátságos csoportjába tartozik, abba a csoportba, melyet a 'költöző, kóborló, vándor, eltévedt' jelentésű török népnevek alkotnak. Ilyen népnév például a jürük, mellyel az oszmán-törökök Kis-Ázsia fél-nomád törökjeinek egy részét nevezik, a jürü- 'menni' stb. igéből képezve; ilyen a jürüfc-kel egyenlő értelmű oszmánli götebe vagy (VÁMBÉRY, A török faj 716. 1.) götemen népnév a göt- 'kivonulni, kivándorolni' igéből. Idetartozik a jazar név, a 24 oguz törz6 egyikének neve, mely -r végű nomen verbale a jaz- 'vom geraden Weg abweichen, den Weg verlieren, umherirren, sündigen' (vö. a sap- jelentéseit!) igéből (HOUTSMA, WZKM. 11,223; GOMBOCZ, BTL. 199. 1.). 75
