Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

Kaukázu6 vidékére, ahol 558-ig, az avaroktól szenvedett vereség idejéig visznek jelentős 6zerepet (Menander Protektor: Exc. de leg., ed. DF. BOOR 443). A Kaukázus vidékén eleinte talán a Volga felé e6Ő részeken laktak (MARQUART, Streifzüge 58), később nyugaton, a Kubán vidékén találjuk őket (Prokopios, BP. II. 29, ed. Bonn I, 288; DIETEHICH. Byz. Quellen I, 53; CARL WOLFF

, Histor. Atlas, No. 1; FEHÉR: KSz. XIX, 46 kk., 70). Itteni, körülbelül félszáz éves történetükről egye6 harcokon kívül mást nem igen tudunk. Harcolnak ,,a hunokkal", a Bizánci birodalommal és a perzsákkal, részint szövetségben velük, részint ellenük (FEHÉR: KSz. XIX, 46—8; HERZFELD, Der Islam XI, 118—9). Számukat nem igen tudjuk. Malalas (XVIII., ed. Bonn 430—1) szerint Boa szabir királynőnek 100.000 katonája volt, de bizonyos, hogy 6zámuk, a törz6-szövetségükbe tartozó népek száma szerint ingadozott. Főfoglalkozásuk a háború. Hadi kullurájuk fejlett; kiválóan értettek hadi gépek készítéséhez. (Prokopio6, BG. IV, 11, 14, ed. Bonn 510—1, 528; ed. HAURY II, 538 kk., 558—9; FEHÉR: KSZ. XIX, 50—1). • A szabirok ethnikai hovátartozásáról több elmélet van. A hun-bolgár népekhez sorolja, tehát törököknek tartja a szabirokat ZEUSS (Die Deut6chen und die Nachbarstámme 711—2, 722); szlávoknak tartja őket SCHAFARIK (Slav. Altért. I, 331 kk.), mongoloknak MUNKÁCSI (Ethn. VI, 138), finnugoroknak, a magyarok, vogulok, osztjákok közeli rokonainak PATKANOV (KSz. I, 268 kk.) é6 egvenesen magvaroknak FEHÉR GÉZA (KSZ. XIX.). Ez elméletek közül meggyőző érveléssel megalapozva egyik sincs; ZEUSSÓ 6em, amelyik igaznak bizonyul. 0 bizonyos sokatmondó, de az ethnikai hovátartozás kérdésében nem feltétlenül döntő momentumokra alapítja véleményét. Ilyen momentumok: a) a történeti források a szabirokat hunoknak nevezik; b) a szabirok hunok, bolgárok társaságában jelennek meg; e)karakterüket ismerve, leginkább törököknek gondolhatjuk őket. ZEU.ssnak azonban kétségtelenül igaza van, amint ez a szabir nyelvmaradványok vizsgálatából is kitűnik. • Lássuk először a nevüket. Nevük, a szabir, nem idegen név; maguk használták, mint a nyugatszibériai, tehát régi lakóhelyükön található Sabur stb. helynevek bizonyítják. E népnév alakjai a következők: A VI. század közepéről való szír Anonymusnál Sab(i)r alakot találunk (MARQUART, 74