Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
8 A magyar népnév legrégibb alakjai. A magyar népnévre legrégibb adatunk valószínűleg az 530 táján élt MoGyeA ^ Mouáyíp- „hun" király neve, ki a kimmeriai Boszporus vidékén, a magyarok kaukázusi hazájában vagy a mellett uralkodott (MORAVCSIK GYUI.A: MNy. XXIII. 258 kk.). Szerintem e király nevének eredeti alakja *Mu (o?) gyeri; a görög alakokat szövegromlásból lehet magyarázni: az egyik a név elejét, a másik a név végét őrizte meg helyes alakban. (Az sem lehetetlen azonban, hogy a Mouáycp- alak oua betűcsoportja olyanféle jelölésmódot képvisel, mint a nagyszentmiklÓ6i edényfelirat ÍUJUTTUV és iocmav alakjainak uja, illetőleg oa betűcsoportja. Ez alakokat eddig iupan-nak vagy hóban-nak olvastuk, mindenképen azt gondolva, hogy az u>a~~oa betűcsoport egy hangot képvisel. Vö. MNy. XVIII, 7.) Ez után csak körülbelül 300 év múlva jelenik meg újra a magyar név, abban a nevezetes arab tudósításban, mely Ibn Rusta (900 körül), Gardízí (1050 körül) és al-Bakrí (1080 körül) hagyományozásában maradt ránk. A magyar névnek e tudósításban fennmaradt formáját általában madéyar alakban 6zokás idézni. Ez az alak helytelen. Ibn Rusta (ki egyébként İ6 magasan felette áll a többi keleti forrásoknak) így írja a nevet: Vagyis az első szótagbeli magánhangzót megjelöli, és pedig dammával, az o, u (ö, ü) magánhangzók jelével. Mivel a második szótag vocalisa minden valószínűség szerint e, a fenti alak akkori arab kiejtéssel A-modiyerijjenek olvasandó. Ebből mo6tmár kivéve a ;• hangot, mely a magyarokból kiszakadt baiyyr nép nevével való contaminatio következtében került a névbe, egy IX. század elei magyar *mod2eri, mogyeri alakot kapunk (ebből az időből való az arab tudósítás eredetije). Hogy a modiyeri alak o-ját a kutatók figyelmen kívül hagyták, azt a nagy érdemű DE GoEJÉnek sajátságos kiadói módszere okozta, ö ugyanis a Bibliotheca Geographorum Arabicorum VII. kötetében, melyben Ibn Ru6tát kiadta, az általa ismert modern magyar alak hatása alatt megváltoztatja a kézirat adatát s a nevet: azaz (régi arab kiejtéssel) al-madiyrijja alakban közli s hozzáfűzi a következő jegyzetel: „Cod. plerumque cum A pro . 70
