Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

A magyarság őstörténete A magyarságról szóló történeti tudósítások a IX. században kezdődnek, de az összehasonlító nyelvtudomány segítségével nagyjában képet tudunk magunknak alkotni nemzetünk régebbi történetéről is. Több ezer éwel időszámításunk előtt a mai Kelet-Oroszországban, az Urál-hegység középső vidékén élt egy egyszerű halászó-vadászó nép, melytől a mai szamojédek, lappok, finnek, mordvinok, cseremiszek, votjákok, zűrjének, vogulok, osztjákok és magyarok származnak. Ezt a népet tudományosan uráli ősnépnek nevezzük. Az uráli ősnéptöl körülbelül délnyugatra élt egy másik nép, egy, akkor még primitiv állapotban élő, de nagyra hivatott ősnép, — az, amelytől a későbbi indogermán népek, az indusok, irániak, örmények, szlávok, germánok, kelták, itáliaiak és görögök származtak. Az indogermánok és az uráliak igen szoros kapcsolatban élhettek egymással, annyira, hogy a tudományban az a gondolat is felvetődött, hogy az uráliak és indogermánok ősei valaha közös őshazában éltek és egy nyelvet beszéltek, tehát testvérnépek. Ezt több feltűnő nyelvi egyezés bizonyítja. Legtöbbet mond ezek között a „viz"-nek, ennek a rendkívül fontos ősi elemnek a közös neve; a magyar „víz" uráli szó, a vogulban „vid", a zürjénben „va", a votjákban „vu", a finnben „vete", a szamojédban „vit" alak felel meg neki; de megvan ez a szó az indogermán nyelvekben is: a görög „hüdör", az angol „water", a német „Wasser", a szanszkrit „udán", a szláv „voda" ugyanez a szó. De más, feltűnő és tudományosan helyesnek bizonyított egyezések is vannak az uráli és indogermán nyelvek között. Az uráli ősnéptöl keletre, már egészen ázsiai területen élt a török nép. Az östörökség és az uráli ősnép között szintén szoros volt a kapcsolat, ezek között is valami rokonsági viszony állt fenn. Ezt a kapcsolatot még több egyezés bizonyítja. Itt van például az „álom" szó, mely az osztjákban „álem"-nek hangzik; a magyar és osztják „I" hang egy „d"-féle hangból fejlődött: a mordvinban már „udomo" alakot találunk s a szamojédban „juda" alakot; ez uráli szónak megfelel a régi török „udu" = aludni. A nyelvtani egyezések közül érdekes például a műveltető képző egyezése: magyar „mos" és „mosat", zűrjén „ju" = inni, „jut" = itatni, török „asa" = enni, „asat" = etetni. Az uráli ősnép azután egy időben az indogermánságtól is, törökségtől is elvált, majd maga is bomladozni kezdett. Először a szamojédek váltak ki belőle, a többiek, amelyeket egyiitt finnugor népeknek nevezünk, még hosszú ideig együtt maradtak. De azután ez a csoport is szétoszlott. Először a keleti rész vált el, a vogulok, osztjákok és magyarok ősei, kiket együtt ugoroknak nevezünk. Az ugorok őshazája valószínűleg már ázsiai területre is átnyúlt s így történt llü 67