Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

182 Megjegyzendő azonban, hogy hasonló ablativusi végzetek a legkülönfélébb nyelvekben előfordulnak. (PAASONRN : FIJF. VII, 16- 17.) Lativus: *-k ~ *-•/• finnugor: osztj. (a tővégi magánhangzóval egyesülve) -a, •it, -i: unna 'nahe, in die nâlıe' (narı 'kıırz, in dcr náhe befindlich'), pelokii 'nach ... hin' (pehk halfte, aeite') | vog. -y, -i, -u : sisiy 'zurück, hinter' (sis 'rücken') | zttrj., votj. 0: ide 'ulek) 'hinunter, unter' (ul- 'unteres, unterraum') | cser. -Ara, -yo, -go-: pelka 'zu, nach .... hin' (pel 'seite, richtung') | f.I. alak 'nach untén' (ala 'das untere'). (SZINNYEI, Finnisch-ugr. Sprw.

2 58.) ~ török: türk -ka, -kii (dativus, lativus): kayanka 'au khan', jazyka 'a la plaine', jirká 'au pays' (THOMSBN, Inscr. 18, 19.); jylka 'en l'an', ödkii 'au temps' (i. m. 176. 1) | türk (leniszeji): -ya, -ga I j-török -ya, -gii, -a, -a (-ja, -ja), pl. oszm. üvii 'háznak, házhoz, házba, haza' stb. (av 'ház'). (RADLOFF, Alttürk. Inschr. N. F. 62.) | jak. -ya, -yii, -yo, -yö, -ga stb. -ka stb. -ya stb- -ya stb. BÖHTLINGK, 393. §. | C8uv. (dativus-accusativus: 1. ASMARIN

, Mat. 119. 1.) -a, -e (mássalhangzón és -w-n, -u n végződő szók után, pl. tsSvas 'csuvas' — tsSvasa, tu 'hegy' — tova), -na, ne (-a-n, -e-n végződő szók után), -je ( ja; -i-n végződő szavak után). Lativus: *-s ~ *-z (-f- palatális magánhangzó), finnugor: m. (a tővéghangzóval egyesülve): -é, (illeszkedéssel) -á, -e, -a -e, -d): felé, mellé, haza, bele | cser. -s: kué 'wohin' (ku- 'wer, was') | mord. -s: tolgas 'in eine feder' (tolga) \ f. -s: alas 'hinunter' (ala 'das untere') — fVp. al§z \ lapp -s : ol'kus 'hinau8' (vö. ol'kün 'draussen'). (SZINNYEI, Finnisch-ugr. Sprw.

2 59.) ~ török: -r (directivus): az ol 3. sz. személynévmás dativusa (lativus is!) a türkben és a kazániban: aya és oyar (ayaru is); a bu 'ez' mutatónévmás dativusa a kazániban: myra, myrjar, myrjarya; uo. a éul 'az' névmásé : sura, surar', sur arya ; kojbal bar, oszm. berü 'ide, felém, hozzám', vö. bán 'én'; oszm. dysary 'ki, kifelé' -E *dys- stb., vö. BANG

, Vom köktiirkischen zum osmanischen. I. De különösen föltűnő némely ígr. és török képző egyezése, így elsősorban a deverbalis nomenképzőké: fgr. *-p ~ *-/?: f. eliivá 'élő', m. futva ~ török -p : oszm. gidüp 'menvén' (ó-oszm.: 'menő' [igealakokban]) (git 'menni'), orkh. bolup 'lévén' (bol- 'lenni'). 49