Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

BÖHTLINGK, aki a török nyelvekkel belialóan foglalkozott s az urál-altaji kérdést is vizsgálta, valószínűnek tartja az urál-altaji nyelvek rokonságát. (Über die sprache der jakuten. 1851, XXXIII, XXXV. 1.) BUDRNZ meglehetősen habozó álláspontot foglal el a kérdéssel szemben, bár hajlik a rokonság eszméje felé. „A nagy altaji [= ural-ahaji] nyelvcsaládot egyes nyelvcsoportok teszik (1. mongolniandzsu-török; 2. finnugor; 3. szamojéd)—írja 1868-ban a NyK. VI. kötetében (374. 1.) — melyek a szóalakulás jellemére, a származott szók és viszonyított nyelvalakok miképen való képzésére, s a szók összeszerkesztésének néhány fővonásaira nézve egymással egyezőknek mutatkoznak. De ezen általános hasonnemüség mellett az egyes csoportok egymás között nem tüntetik föl a nyelvanyagnak vagyis a bizonyos érteményekkel összekötött haugképleteknek (szóknak) oly tömeges és a szók jelentési osztályai szerint arányos azonosságát, hogy ezen nyelvcsoportokat szorosan vett rokonsági viszonyban állóknak, azaz egy közös ugyanazon fejlettségi fokon álló alapnyelvből kiindultaknak bizonyíthatnék".

1) Viszont a kővetkező lapon ezt mondja: „Hogy az altaji nyelvcsoportok több közös jellemvonással bírnak, melyeket együtt más nyelvek nem mutatnak föl; hogy továbbá köztük, ha nem is tetemes, de mégis van oly nyelvanyagi egyezés is, mely bajosan kölcsönvételnek tulajdonítható, — ez oly tény, melyet nem lehet csupa véletlen történetességből magyarázni. Ennek kielégítő magyarázatát csak oly föltevésben

1) lelhetjük, hogy az egyes altaji nyelvcsoportok is valamikor egy egységes nyelvet képeztek...." Ugyané fölfogás tükröződik egy másik kijelentésében (NyK. X. 130), amelyben a magyar-török egyezések egy részét „az ugor-török ősrokoosághoz tartozóknak, vagy legalább annak kutatásához tekintetbe jöhető adatokat szolgáltatóknak" fogja föl. THOMSEN „Über den einfluss der germ, sprachen auf die tinnisch-lappischen" c. műve (1870) bevezetésében (1. 1.) azt mondja az urál-altaji nyelvek rokonságáról, hogy ez egyáltalában nincs bebizonyítva, „hanem legföljebb többé-kevésbbó valószínű". Ez az álláspontja ÖZINNYKI JózsBKüek is (Nyíl.

1' 3: „Az uráli és az altaji nyelvcsoportnak a rokonsaga csak föltevés".), továbbá SsTALAnek (FUF. XII. Anz. 127.) és WnauNDuak. (EBBRT-féle Reallexikon III, 381: „... [die ural-altaische] verwandtschaft steht ') Én ritkítottam. 45