Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás

10 rok között a keresztyónséget terjesztette, ezekkel a jelekkel gazdagította. Azt sem lehet elhallgatni, hogy a türk írás o-u jele és a jeniszeji feliratokban meglevő e jel némi hasonlóságot matat a szóban levő magyar jelekkel. Az illető türk o-u, illetőleg e jel a kővetkező:

5 1 HÖDOLY LÁSZLÓ, A székely vagy régi magyar Írás eredete. Poasony [1884], 13. 1. - • MNy. XXI (1925), 153-59."— ' ArchSlsvPhil. XVIII, 654 - 58, XIX, 171-72. — ' Legójabban: DIELS, Altkircbensl. Gramm. I, 19 sk. Véleményem szerint az e jel szamaritánus eredetében nem lehet kételkedni. — »L. THOMSSR

, Samiede Afbandlinger, III, 80. 28. A dentipalatális gy és ny jele összetétel útján keletkezett a d+j, illetve n-\-j jeléből; valószínű, hogy a ty jele is a t + j jelének összetételéből származott. 29. Majdnem kétségtelen, hogy a magyar irás ismert alakját a Pontus vidékén nyerte. Itt, a nyugati türk birodalom egykori területén, volt alkalma a magyarságnak a türk írást megismerni és az ábécét — az erős bizánci befolyás alatt — görög betűkkel bővíteni. A mai Magyarország területén ez utóbbi alig történhetett volna meg, itt inkább latin jelekkel bővült volna az ábécé. Ez az irás már a Pontos vidékén magyar írás, mert az itt átvett f és h jelek a törökben meg nem levő, sajátos magyar hangok jelei. Tévedés volna tehát feltenni, hogy a székelység, ez a török eredetű nép, egy török írást hozott volna magával, amely később, midőn a székelyek török nyelvüket elfelejtették, a mai Magyarországon a székelyeknél kibővült alakban mint magyar írás jött volna használatba. Ha ennek az írásnak a használata eredetileg a székelységre korlátozódott is, a székelyek már a Pontos vidékén magyar szövegek feljegyzésére alkalmazták. Kizártnak tartom azonban, hogy az írás használata — egy ilyen értékes kincse a műveltségnek — ha egyszer a magyarság egy törzsénél megvolt, a többi törzsnél nem lett volna meg. A székely írás tehát véleményem szerint a pogány magyarságnak általánosan használt írása, amelyet a keresztyénség megsemmisített, amely azonban megmaradt az elkülönülve és önálló szervezetben élő székelyeknél.

1 e 7. ábra. 521