Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás
10 Végül meg kell említenem, hogy a magyar nyelv t'r, betű és szám szavai bolgár-török eredetűek. 1 1 EKNYKY JÓZSEF azt hiszi, hogy s rovásírás használatinak nyomait találta Felső-Magyarországon. L. MADARASSY : Ethn. XXXIX (1928), 8—10. — • GOMBOCZ, Bulg.-tttrk. Lehnwörter; GOMBOCZ—Mai.ICH, EtSz. 30. A magyar tudomány hosszú ideig meglehetősen bizalmatlanul kezelte a magyar rovásírás problémáját. A kritikusan gondolkozó tudósok általában azt hitték, hogy későbbi mesterséges kitalálás eredménye, és ezt a meggyőződést számos hamisított emlék erősítette. Az utolsó évtizedekben azonban olyan emlékek kerültek elő, amelyek minden kétséget eloszlatnak. Különben a kételkedő álláspont a régebbi időkben is jogosulatlan volt; történeti feljegyzések bizonyítják, hogy ez az írás régóta valóban megvolt és a jeleknek egyéb ábécék jeleivel való kapcsolata olyan természetű, hogy a későbbi mesterséges kitalálás kizártnak tekinthető. A magyar rovásírással rendszeresen először SZABÓ KABOLY foglalkozott egy munkájában, amelyet még ma is érdemes elolvasni. (Budapesti Szemle, 1866.) Mindaz, amit 1915-ig a magyar rovásírásról írtak, ismertetve van SBBBBTYÉN GYULA „A magyar rovásirás hiteles emlékei" (= MRHE., Budapest, 1915, M. Tud. Akadémia) c. munkájában. Ez a mű az összes, 1915-ig ismert emlékeket bemutatja jó képmásokban és ezért minden behatóbb kutatásnál nélkülözhetetlen. A mű első részében SBBBSTYÉN az irodalmat ismerteti, a másodikban az emlékeket, a harmadik rész címe: „Irástörténeti eligazodás". A tárgyalás nagyon körülményes, meglehetősen nehézkes, de általában teljes és megbízható, bár filológiai szempontból nem kifogástalan. A harmadik rész, amely irástörténeti elméleteket foglal magában, egészen el van hibázva. L. bírálatomat: EPhK. XL, 560—70, továbbá NyK. XLV (1917), 21—44. SBBBBTYÉN művét EBNYBY JÓZSBP is bírálta: Századok, LI (1917), 165—76. Az újabb irodalmat 1. fent. Vö. mégLiGBTi: MNy. XXI (1925) 218-19, MNy. XXIII, 473 - 76. Újabb idegen nyelvű dolgozatok a magyar rovásírásról: CABLO TASLIAVINI, Lnigi Ferdinando Marsigli e la serittura „runica* dei siculi (székelyek) di Transilvania. Boligna, 1930. — H. PBDBBSBN, Linguistic Science in the nineteenth centnry, translated by J. S PABGO . Harvard Univ. Publications, 1931. Dánul: H OLGKB PBDBBSBN, Sprogvidenskaben i det nittende aarhundrede. Kjebenhavn, 1924. (= Det nittende aarhundredc, redigeret af A AGB F EIIS , XV.) 522
