Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
lift 1921-ben egy hatalmas kötetben kiadta a húnokról szóló kínai feljegyzéseket német fordításban, a legszükségesebb kommentárokkal. 1 Sajnos, a tudós sinológus, könyve megjelenése után pár hónappal meghalt. Ez a könyv ma a hunokra vonatkozó ismereteink főforrása. A kínai feljegyzéseknek a filológus számára egy nagy előnyük és egy nagy hátrányuk van. Előnyük a rendkívüli megbízhatóság, hátrányuk az, hogy az idegen neveket és szókat a kínaiak igen tökéletlenül tudják leírni. Ezért az a nagy hún név- és szóanyag, mely a kínaiaknál fennmaradt, filológiai szempontból túlnyomó részben használhatatlan. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk azonban, hogy a szavak egy kis része jelentésével együtt maradt reánk. Ezekben az esetekben többször sikerül a kínai feljegyzés idegen eredetijének visszaállítása. Végigmenve de Groot könyvén, a kínai feljegyzésekből mindössze tíz szót tudunk meglehetős biztossággal megfejteni. Ezek a szavak világosan bizonyítják, hogy a húnok török nyelvet beszéltek. Arra a feltevésre, hogy a húnok között mongolok vagy egyéb népek is lettek volna, semmi okunk sincsen. A hún birodalomba Ázsiában is, Európában is igen sokféle nép beletartozott s a rendkívüli szervező tehetséggel, harci készséggel megáldott, egységes, töröknyelvű hún nép volt az, mely a nagy birodalom sokféle elemét összetartotta. Az azután egészen természetes, hogy olyan népek, melyek a húnokkal eredetileg nem azonosak, esetleg nem is rokonok, belekerülvén a hún birodalomba, későbben mint hún vagy mint hún eredetű népek szerepelnek. Ilyen nép a magyar is, amint erre nemsokára bővebben kitérünk. Teljesen téves azonban az a nézet, mely a hónokban a török-mongol őenépet látja s téves az is, amely szerint a húnság már ősrégi időben török és mongol népek chaotikus keveréke. Éppen ellenkezőleg van a dolog. Mó-tun, a nagy hódító írja a kínai császárhoz 1 Die Hunnen der vorchristlichen Zeit. Chinesische Urkunden zur Geschichte Asiens. I. Berlin u. Leipzig, 1921. 31
