Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

232 • víz lecsorog (tubus, Kanal)'; 'forrás, melyből a víz kisebb magasságból esik'; 'kifolyócsatorna'; 'kis vízesés'. Vö.: EtSz. csordul és csurom a.; Nyr. 14 : 287. Az ÉrtSz.-ban a szónak van még egy melléknévi jelentése: 'olyan (tartály), amelyből valami (kijoeorog (bordó, lábos)', és a magyar régiségben ismeretes ez a kifejezés is: Czyorgo msdenczs 'Gutturniü aquarium' (medencze 'malluuium, peluis'; Szikszai Fabriciu* Balázs: Nomenclature, 1590. 195). A „csorgó medence" kétségkívül valamilyen mosdó alkalmatosság. Még fontosabb a két cso(u)rgó mosdó adat 1700 tájáról. (Ny.Sz.: csorgó, Melioh: MNy 8 : 127). Az ilyen kifejezésekben a második szó el szokott maradni, s a megmaradó cso(u)rgó azonos a Tfepyd-val. A görög T légyé tehát erre a magyar szóra megy vissza, és olyan rooedóbe rendezést jelent, amelynél a víz bórtömlőben a magasban van elhelyezve, és a tömlő aljára csappal elzárható kifolyónyílás vagy kifolyóoeatorna van szerelve. Aki mosdani akar, • csap elé vagy alá áll. Eszerint tehát nem egyBzerű fürdőről, hanem egy úti használatra igen alkalmas, különleges tisztálkodó berendezésről van szó, amelynek a segítségével az ember fentről lefelé folyó, illetőleg csorgó vízzel moshatja le magát. Ehhez hasonló mosdóberendezéeek ma is eléggé elterjedtek. A csorgó — TCsgyd szó a magyar csorog ~ csurog < cso[u]rg- 'perfluo, manó, rinnen, rieeeln' ige származéka. Arról, hogy a szó hangutánzó tóból való, s bogy minden valószínűség szerint uráli eredetű, már sokan írtak;

1 a szó névszói alakjai: csor(r), csűr: egy csorr ecet 'egy csurrantésnyi eoet', csurig 'usque ad effluxum, übervoll', csurviz 'egészen átázott', csuromviz 'ua'. Gyakori tó képzős igei származéka: csordul 'effluo, emano, rinnen', mozzanatos képzős származéka: csurran. Egyéb származékai közül figyelemre méltó a csurika 'fürdő' és a csuritál 'fürdik' (EtSz.). Feltűnő, de teljesen Bzabályos a görög szó első szótagjában jelentkező s hang. A dél-dunántúli, Somogy megyei Csurgó város- és vámév azonos a csurgó köznévvel, és eredeti jelentéee 'folyó, patakocska'; „több ilyen patak- és helynevünk van" — írja Mikos (MNy 31 : 166). A helynévre a legrégibb adatunk 1193-ból való: Chergou (i. h. 165). Csán kínál a következő alakváltozatokat találjuk: 1226: Curgou, 1360: Zergou, Zer go, 1367: Chergo, 1371: Zorgo, 1377: Chorgo, 1405: Chorgow, 1431: CKorgo, Chwrgo (2 : 672, 677). A Fejér megyei Csurgó adatai: 1236: Chyrgov (o: csirgoy), 1430, 1484: Chorgo (Osánki 3 : 323). A csor- ~ csűr- alapezó tőhangzója o( ~u), amely hasonló hangtani helyzetben gyakran váltakozik e-vel. Konstantinos Porphyrogennetos a Gyarmat törzsnevet, amelynek a magyar forrásokban Gormot, Gurmot és Germath változatai vannak, ytgftárov alakban őrizte meg számunkra, e tóhangzóval, amint azt a r(egyd szóban is látjuk (Bárczi: M. Hangtört.» 104—6). A „De Cerimoniis" adatát egykorú, de a szórvány alapjául szolgáló magyar szót nem ismerő bizánci görög ember dzerytS-nak olvashatta (Gyóni: A magyar nyelv görög feljegyzéeee szórványemlékei. 1943. 133). Ami a T

İegyd végződését illeti, az semmi eeetre sem azonos-az átvett magyar szó eredeti végződésével. A TCegyd olyan alanyeseti forma, amely már beleilleszkedett a bizánci alakrendszerbe, és egy olyan magyar szóalak átvétele, amelyet a bizánciak, mint magyar szót, TÍepydjpnak Írtak volna át. (A % hangra végződő magyar szavakat «ohasem látták el görögöeítő végződéssel; 1. Moravcsik: NyK 50 : 291; Gyóni i. m. 41.) A T

Çegyd szóalak előkerül a XV. században is (Moravcsik: Byzantinoturcica 2*: 312, T

Çegyd a.), a trapezunti császárság krónikásánál, Michael Panaretoenál (Ilarágsroç). Chachanov szövegkiadásában (1. Moravcsik i. m. 1» : 436) ezt olvashatjuk: • Munkácsi: Ethn. 4 : 287; Wichmann: FUF. 11 : 196; CoUinder: Indo-uralisches Sprachgut 74; Paasonen: Beitráge 143; Szinnyei, NyH.' 148; HirtFestschrift H: Jensen: Indogerm. und Ur. 177; O. Donner: VglWb. 1 : 186; Joki: FUFA. 32 : 45; Bárczi: MSzE.* 23; uő: M. Hangtört.» 105. 391