Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

232 3. 1., 6. fej.: „"Hgnaİtr i naçtâ

m; rrfc T&gyat ha .tanU.

. .". 23.1.: „. . . (1316) EaftpaM-6er pa3rpaÖH.ı CKOTHMR ABop." Chachanov megjegyzése: „Tzerga OT Typeıpcoro T. e. <upeu, HTO 3HaiHT aepeBHHHUH öapaKH, CKOTHbiR flsop". (Ugyanott: „Bpocce nepesoAHT: 'Parianes enleva Tzerga'.") Ez a szó teljesen érthetetlen s bizonyosan nem függ össze Konstantinos császár TÇefyd-jAval. Még egy figyelemre méltó körülményt kívánok megemlíteni — azt, hogy vannak altaji és oszmán-török szavak, amelyek a tárgyalt magyar szóval feltünóen egyeznek. Ezek (Radloff szótára szerint): alt., tel. (oryo 'die Röhre zum Destillieren des Milohbranntweins, der Hahn am Samowar', alt. (oryoq 'Trichter', (oryul- 'durch den Triohter giessen', leb. (orlo- 'tröpfeln', íorloq 'Tropfen', oem. (ortan 'WasseiTöhre, -rinne' (vö. (ortun), (ortu 'Trichter, durch den der Weizen in der Mühle auf die Mühlsteine geschüttet wird'. Ezek eredetileg hangfestő szavak, és történetileg semmilyen összefüggésben sincsenek s magyar csorgó ~ csurgó szóval. A bizánci rfegyé szó magyarázatakor sem lehet ezekre a szavakra gondolni, mert — más nehézségeket nem is számítva — a rÇepyâ a császár szerint magyar szó — az első Bzótagjában pedig magyar fej lemén yű e hangot tartalmaz. Nem ismerek olyan művelődéstörténeti monográfiát, amely Kelet-Európa ée Közép-Ázsia nomádjainak tisztálkodásáról és mosdóberendezéseiről vagy éppen testápolási módjairól szól. Az útleírások és más források elszórt adatai még nincsenek összegyűjtve. Magsa egészségügyi kultúráról ezeknél a népeknél nemigen beszélhetünk. (Vö.: Togan: Ibn Fadlân 131; Pallas: Reise durch versch. Provinzen des Russischen Reiches 2 : 466; Almásy: Vándorú tam 200, 232 stb.) A „csurgó" használata bizonyára főként az előkelő magyarok szokása volt, és tőlük vették át a bizánciak. Régészeink már régebben felismerték és kiemelték a „magyar fürdő" művelődéstörténeti jelentőségét ée kísérletet tettek tárgyi leírására is. A hajdani magyar—törők-bolgár kultúra lelkes kutatója, Fehér Géza „A bolgártörökök szerepe és műveltsége'' clmfi munkájában (1940.) ezt Írja: „A tábor rendezője köteles magival vinni a császár számára a magyar, azaz szidta fürdőt, a „oeergá"-t, bőrkáddal. [A császár nem bőrkádról beszél, hanem bőrből való víztartóról.] Ez azt jelenti, hogy a magyaroknak egy tábori fürdőféléjük volt, amelyet a bizánciak olyan alkalmasnak találtak, hogy hadjárat alkalmával magukkal vitték a császár számára" (100). Ugyanezt mondja László Gyula is „A honfoglaló magyar nép élete" című munkájában (1944.), és hozzáfűzi: „Ez tehát fürdósátor [t, 1. alább] bőrkáddal. Valószínűleg hasonlatos lehetett ama szkíta fürdőkhöz, amelyek nagyjából olyanok voltak, mint a finn saunák. Forró kövekre öntött víz gőzében s utána jeges vízben tisztálkodtak" (438-9). Gyóni Mátyás (i. m. 133) „bőrből készült, víztartállyal ellátott filrdökéezség"-ről szól. A forrásszövegben

1 bőrből készült víztartályról van szó.

1 A „magyar fürdő" művelődéstörténeti jelentőségének értékelése más lapra tartozik, ami azonban a fent megbeszélt tárgyi vonatkozásokat illeti, kétségtelen, hogy a kutatók meglehetősen szabadjára engedett képzeletének a szüleményei. Olyan berendezésről van csupán szó, amelyet fentebb leírtam, minden furdókád, forró kövek és jeges vlz A t

frpyd szó megfejtését a kutatók eddig más irányban keresték. Van ugyanis egy hasonló hangzású oszmán-török szó, a (erge 'nagy sátor, kis sátor', amely (erge, 1 Balázs János barátom, akit megkérdeztem, a szóban forgó helyet Így fordítja: .török fürdő párthus bőrből való víztartóval". nélkül. 392