Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
230 a tővokális zárt vagy nyílt voltának a kérdését. A megfelelések eredeti nyílt e hangra utalnak, de az oszmánli területen bizonyos források »-vei írják a szó tővokálisát, s ez egy giv- vagy giv- alakra mutat. A Q&müs-i Türki gev- „vagy" giv- alakot ír, még a származékokban is. RADLOFF is többször i-vel írja a tárgyalt szókat (giv-, givie-, givSk, givle-, de gvre-, gvrk) arab betűs adataiban. Ezzel szemben REDHOUSE gev- kiejtést ad (ezt vulgarisnak nevezi), bár az i-vel írt alakokat is felsorolja. A török nyelvtörténeti szótár (TTS.) nem ismer i-vel írt alakot. A kérdés megoldását — azt hiszem — a Q&müs-i Türki adja, mely a gevrek szónál ezt írja: „Nincs értelme givrk-et írni" („givrek yazmak mânasızdır"). Ezt a kijelentést a többi esetekre is vonatkoztatom, és azt hiszem, hogy az i-vel való írás ezekben az esetekben egyszerűen a török helyesírás alaptalan szokása. De lehetséges, hogy újabb adatok ezt a felfogást módosítani fogják. A tárgyalt szavakon kivül vannak még ide tartozó török adatok, vagy olyanok, melyek ide tartozhatnak, de ezeknek az eaeteknek kimerítő vizsgálata — noha turkológiai szempontból teljes értékű probléma — etimológiánkat nem érinti, s különben is túlmenne e cikk keretein. Fent megismertük a 'csont lágy része; csont' jelentésű, nagyon elterjedt kemik szót, mint a szócsalád egyik tagját. Ezzel, illetőleg az emiitett és megemlítendő szavakkal együvé tartoznak még a következők: alt., tel. kebiréek 'porc'; alt., tel., csag. kemiréek; bar. kemirdzek 'porc'; sór kebiliirik 'porc' (RADL.); csag. kemirdek 'porc' (RADL.); bask, kimar dek, kazáni kimariek, tob. kimartaek 'porc' (RADL.); oszm. kemirtek 'porc, „kıkırdak" ' (AnDerl. II.); kemirdek, gemirdek. kemürdek 'porc, porcogó', kemirtlek (AnDerl.; SDD.); kemirtlik, kemertlik (RADL.) ; „leahmebtUhk", „kahmehrcik" (RKDH.) ; mong., kaim. kemfttao 'porc, egy osont a mell tájékán' (RAMST.). Affektív elemet tartalmazó hangutánzó szóval van dolgunk, melynek — ez az ilyenfajta szavaknál gyakori — változatai vannak. Egy másik, ebben az összefüggésben említést érdemlő szócsoportot alkotnak a nagy oezmánli tájszótár (SDD.) bizonyos szavai, melyek egy (egy?) köy-, lcüy-, göy-, güy-, güv- alakú alapigéből származnak, és jelentéstani tekintetben ('lágy, megpuhul [gyümölcs]') a keb- ige emiitett származékaihoz közel állnak. Azután felvetődik az a kérdés, hogy bizonyos, a b helyén g-t mutató északi török szók hogyan viszonylanak a *keb- szó családjához. Ilyen szók: tuva kegien- 'kérődzik', kegíenig '>KBaMKa', kegir- 'felböfög', kegirig 'felböfögés' (PAKMB.) I hakasz kigar- '(fel)böfög', kigarak '(fel)böfögés' ( BASK .) | alt., tel., leb., bar. kegir- 'csuklik, böfög' (RADL.). A kérdés vizsgálatánál mindenekelőtt azt kell tekintetbe venni, hogy a kérdéses északi török szók a*tar., CC., csag., turki, szárt kekir- 'csuklik, böfög', kazak ktkir- (RADL.) szavakkal vannak összefüggésben, tehát egészen más eredetűek. Feltűnők a következő származékok: tuva kögiürgey 'laza, ropogó', kögíüre- 'ropog (hó, valami a fogak alatt)' (PAEMB., TyBHHCKO-pyccKHft cjioBapb. M., 1955.). 4. A *keb- török szócsaládjával függ össze a magyar kér- ~ kir- ~ kűr- ~ kür kör- 'kérődzik'. Ez egy ótörök *kevir- 'kérődzik' átvétele, melynek megfelelője, a gevir- (< *kevir-) az oszmán-törökben máig megmaradt. Ami a török evi (ewi) '—magyar e~f'-ű~tt~<í fejlődést illeti, hasonlót több ótörök jövevényszavunk mutat. így például a fent tárgyalt körö 'porhanyó, korhadt' — mint láttuk — nyugati ótörök *kewrey-re, a körit nyug. ót. *kewrii-re (csuv. kaváráé, karáé, karáé, karacs. kiirüö), az ör- 'őröl' nyug. ót. •etm'r-re 381
