Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
230 A szó a magyarba, a chantiba és a mariba is átkerült (1.: G OMBOCZ: MSFO U. XXX, 106; P AASONEN : NyK. XLII, 50). A török—mongol * kebrek minden valószínűség szerint ősi származék a *Icebre- igéből, és a magyarba *kewrey alakban a • kebir- > *kevvir- 'kérődzik' igétől függetlenül került át. Úgy gondolom tehát, hogy a cikkem elején tárgyalt magyar kérő 'kérődzés, a kérődzéskor rágott eledel' nem áll közvetlen kapcsolatban a Baranyából adatolt *lcewrey> kóró 1 szóval, hanem a magyar kér 'kérődzik' származéka. (A "kebrek megfelelőinek a törökben és a mongolban nincsen 'kérődzés, a kérődzéskor rágott eledel' jelentése.) L. még LIOBTI LAJOS: MNy. LVI, 299. Az -i, -ie képzővel: oszm. gevii- 'kérődzik' (RBDH.; a gevii főnevet 1. lent a névszói származékok között) | türkm. gáviie- 'rág', qaviaq 'petyhüdt, lankadt' (ALIEV—BÖBIBV; az utóbbi: 38., 60. 1.), govia- 'elgyengít, megpuhít', goviaq 'elgyengült, puha, ernyedt, gyenge, lankadt', goviadxlmag 'elgyengültnek lenni' (BAJLIEV— K ABBIXV ) I karakh. kevie- 'kérődzik; legyengül', keviek 'lágy' ~ küviek; kevien- 'kérődzik'; lceviei- 'együtt kérődzik', kevie t - 'meglágyít, elgyengít; kérődztet' (K%.) | oszm. gevie- 'kérődzik' (ITS. IV.), geviek 'laza; megereszkedett, gyönge, erőtlen; nem egészen egészséges; közömbös, nemtörődöm' | özb. kdviá- 'kérődzik' (BOROVKOV), kaviai '»»amca' (ABDUBACHM.), kduldl(MENGKS, GlossarlI, 748) | csag., turki ieüJe- 'kérődzik' (RADL.), turki kóle- (MENGES) | turki lcöyli- 'kérődzik', köti- 'kérődzik' ( B ASK.—NAS.) | kazak küyse- (SAURANB.), küysö- 'kérődzik' (KATAR.) | karak. guyseu 'JKBAUKA' (B ASK .) | kir. küyiö-, kepie- 'kérődzik' (JUD.) | nog. küyzev 'JKBAIKA' (B ASK.) | bask, keyieü 'kérődzik' (ACHM.), keyiem, keyei (1. lent) 'WBAWA' | kazáni kúieü 'kérődzik' (DMITB.) | csuv. kavle- 'rágcsál, kérődzik' (PAAS.), kavle-, kavla- 'kérődzik', kavle 'JKBAUXA y >KBauHfaix ROÍBOTHUX', kavlek 'rágás, kérődzés', kavlem 'száj (találósmesében)' (ASM.) | alt. (ojrot) kepie- 'kérődzik', kepien 'IKBAUKA' (B ASK .) | tel. kepien- 'kérődzik', kepiem 'kérődzés', köptek 'könnyen eltörő' (RADL.) | kir. kepie- 'kérődzik', lcepio, keptendi 'jKBauxa' (JUD.) I kazáni képink 'petyhüdt, laza, nem szilárd' (RADL.). A *lcev- névszói származékai: Az -t képzővel: oszm. gevii 'kérődzés; öreg ember fogatlan állkapcsa' (RADL.) (a gevii- igét 1. fentebb), 'a gyereknek adott étel' (bizonyára: 'előre megrágott ennivaló') (AnDerl. II.) | türkm. gdvüi, gávüiemek 'JKBAWA' (BATIBOV— KARPOV), gdvii (ALIEV—BÖRIEV) | özb. kavi 'WBAWA' (BOROVKOV), „KOByui" « "kövüi) (ABDUBACHM., s. v. iKBauxa) | bask, köyöl '>KBam<a; kérődző' (DMITB.) | kazak küyis 'JKBAUKA' (SAURANB.), küyüs 'ké"™!»*»' (KATAR.). A -k, -g képzővel: A) karakh. keveg 'orrporc' (Kááy.) | oszm. kevek 'puha (gyümölcs)' (SDD.), gevik 'előre megrágott étel' (SDD.), kevek, keveke 'törékeny, belül üreges (kő), könnyű (kő)' (AnDerl. I., II.; SDD.), geveke és gö{fe 'nagy, de könynyű' (SDD.), kevük 'fogatlan (ember)'. — B) Krími, alt., tel., oszm. kemik 'porcogó', oszm., krími 'csont', oszm. 'elefántcsont' (RADL.) | bar. kémük 'a csont lágy része' (RADL.), oszm. 'csont' (TDS. IV.) | kazak kémik 'a csont lágy részei' (RADL.) | oszm. lcömük 'csont, lábszár' (kel. tör. 'sípcsont' is; Z ENKER). A -gin képzővel: karakh. kevgin 'nem jóleső étel (rágós étel)' (M. Kftár-). 3. A keb- idézett alakjai és származékai hangtani tekintetben nem szorulnak magyarázatra. Egy kérdést azonban talán mégis szóba kell hozni, 1 Közli az OrmSz. is. — P. D. 380
