Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
129 képzővel. (Erről a képzőről 1. H ASAN E REN: KCSA. ILL, 139; a tildam itt is mint a til és dam összetétele szerepel.) Emellett MALOV a Qutadgu Biligből idéz egy tildam 'beszédes' szót (Zap. Koli. Vost. ILL, 238). Természetesen ez is idetartozik. Itt van tehát ez a négy csodálatos szó, mind a négy a til 'nyelv' származéka és 'tolmács'-ot jelent, nagyobbára érthetetlen képzővel. Az ötödik a t'ilmaí ~ tilmec, melynek hangfejlődését fent próbáltam magyarázni, de a képzője ennek sem világos. (Erről még beszélünk.) Mintha különleges szó volna a til ~ til a törökben. Sem a magánhangzóilleszkedés szabályai nem mutatkoznak a származékaiban, sem a hozzájáruló képzők jó részével nem tudunk mit kezdeni. A következőkben ugyanis további sajátságos dolgok fognak kiderülni. Folytassuk csak az idetartozó szavak felsorolását. 5. A SözDD közöl egy tiltak alakot 'dadogó' jelentéssel; megint hiteles adat, illeszkedés nélkül. Es miért kezdődik f-vel d- helyett? Hiszen az oszmánliban dil a nyelv neve! A nyelv nem érzi a diUel való összefüggést s megmaradt a régi szókezdő tl Vagy a 'diltak első szótagjának *d-je hasonult a második szótag f-jéhez ? A szó a régi korból való, megvan egy kipcsak nyelvben, a toboliban is, mégpedig két alakban, két jelentéssel: t'ildak 'beszédes' és fildik 'dadogó' (RADL.). Emellett van a törökben tilde- 'beszélni' ige (1. RADL., Wb. III, 1387). 6. A SözDD közöl egy oszm. tiUcav 'dadogó' adatot, megint illeszkedés nélkül, megint szókezdő f-vel d- helyett, megint nem világos képzővel. S ez a furcsa szó megvan egy kipcsak nyelvben, a kumükben is (KSz. XII) tilkau alakban, szintén 'dadogó' jelentéssel, — és itt sem illeszkedik. Ez is ősi egyezés. Nem az oszmánli népnyelv különleges jelenségeiről van tehát szó a tilkav esetében és más idetartozó esetekben. 7. Az oszmánli szótárak, pl. a Qümüs-i Türki, vagy HEUSER— Ş EVKET szótára is, közölnek egy dilak alakot 'klitorisz' jelentéssel. E szót a SözDD dfilay, dilák alakban ismeri, ugyanazon jelentéssel. Mindkét nyelvjárási adat Dél-Anatóliából való, az első Denizliből, a másik Kómából. A szó képzése világos, az oguz szókezdő d- is jelentkezik benne, képzője azonban nem illeszkedik; nagyon érdekes a SözDD második alakja, melyben az â betű azt jelenti, hogy az l nem alveoláris, hanem dentális képzésű. Ilyen rendesen csak idegen szóban van. Amellett a nyelvérzék számára a szó éppoly világos két részre (alapszóra és képzőre) oszlik, mint pl. a magyar nyelvecske vagy a német Zünglein. Ezt a tudatot erősíti az oszm. düdük 'nyelvecske, klitorisz' szó is, melynek képzése éppoly világos. S még hozzá a tüak ősi szó is. Megvan már Mahmüd-i K&sgarinál: csigil fiiak [? tilak] 'weibliche Scham' (B ROOK .). Megvan a régi kipcsak szótárakban, HOUTSMA glosszáriumában, Abü Hayyan-nál, a Tuhfet-ben — ti [» l ]lak alakban, 'klitorisz' jelentéssel. Van rá adatunk az oszmánli régiségben is, a Tan. Tar. Sözl. II a XVTI. századból ismeri, szókezdő f-vel. RADLOFF közöl egy oszm. fi [T! ]lak 'ínyvitorla* adatot is, és illeszkedett alakban közli a szót a SözDD pótkötete (IV. k.), nyugati Anatóliából a Manisai vilájetből: d'ilak 'klitorisz'. 8. Az oszm. népnyelvben van d'ilad£an 'fecsegő' és diladía 'aki az embernek szavába vág' adat. Az első isztanbuli tájszó, a második ankarai (An. Deri.). Vö. kazáni tdlíen 'H3biKacTbiít' (TaT. — pyccK. CJI. 1950), 'Vielsprecher, z&nkisch, eigensinnig' (RADL.). 375
