Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
129 9. A kazakban van tilmar és a kirgizben — illeszkedéssel — tilmer szó, 'beszédes' jelentésben (MACHMUDOV—MUSABAEV, 1954, illetőleg JUDACHIN), s a kazakban és karakalpakban tilmai 'tolmács, irnok' (MACHMUDOV—MUSABAEV, illetőleg BASKAKOV). Itt arra lehet gondolni, hogy a tilmaé perzsa jövevényszó, s ez befolyásolta a tilmar vokalizmusát. De az is lehet, hogy itt olyan, a törökben keletkezett vegyeshangú alakokkal van dolgunk, mint amilyeneket az előző pontokban felsoroltam. Sőt ezzel kapcsolatban felvetődik az a kérdés, van-e egyáltalában szükség arra, hogy az oguz, csagatáj alakokat (1. 6. pont) a perzsából magyarázzuk. Fenntartom ezt a magyarázatot, utóvégre a nyelv életében két tényező is működhetik egy irányban. Mindenesetre erősen számolni kell a török nyelvek életében egy fejlődési tendenciával, azzal, amelyik a palatoveláris magánhangzó-harmónia megzavarására irányul. Világos és nagyszámú példán mutattam ezt be „Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához" c. dolgozatomban (A MTA. I. Oszt. Közi. X, 9 — 14, 22-33, 41—48. 1.), de bőven van rá példa a törökség több más területéről is. Lényegében ugyanarról a jelenségről van itt szó, mint mikor a perzsa eredetű oszmánli dilber 'szép, kedves' szó Anatóliában dilbar-rá lesz ( C AFEKOĞLU , Doğu İAT, 242 és Orta Anadolu AD, 232). Azt sem kell elfelejteni, hogy a til 'nyelv' szóban i magánhangzó van. A magánhangzóharmónia megzavarásában mindenütt ez a hang jár elől. 8. A tilmac ~ tilmeí szó képzője nem közönséges; legfeljebb a siy'irtmac 'tehénpásztor' (styir 'tehén') képzőjével egyeztethetjük. Feltűnő, hogy a til fent felsorolt származékai Ls szokatlan — mint már mondottam — ma még nem világos képzőkkel vannak ellátva. A tilmac ~ tilmef-e t tehát eredeti török szónak tartom, északi török szónak, mely a besenyőből ment át bizonyos kelet-európai nyelvekbe, s ezekből aztán tovább is vándorolt. 376
