Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

176 Törökök én magyarok. Finnországot kivéve, nincsen hely Európában, ahol a magyar név kiejtése annyi elemi rokonszenvvel találkoznék, mint Törökországban. Ha egy szorgalmas történetíró egyszer megírja a török-magyar barátság történetét, bizonyára arra az eredményre jut, hogy ez a barátság újabb keletű s a politikai események keltették és erősítették. Első szálai akkor szövődtek, mikor a hódoltság elmultával Magyarország Scylla és Charybdlsz között — az önállóságáért folytatott küzdelemben Ausztria ellen a törököknél — a nyugat ellen a keleten — keresett pártfogást, amint ezt Thököly és Rákóczi tette. A XIX. században Kossuth és emigráns társainak kedvező törökországi fogadtatása rendkívüli mértékben hozzájárult Magyarországon a törökök iránti vonzalom erősítéséhez, viszont Törökországnak, melynek XIX. századi története a gyengülés és pusztulás jegyében folyt le, jól esett, nogy van egy nemzet Európában, mely a súlyos megpróbáltatás napjaiban vele együtt érez. Kétségtelen azonban, hogy- a török-magyar barátság kialakulásában nagy része van az ősi rokonság es kultúrális érintkezés érzetének is, melyet a török a kardas „testver" szóval fejez ki s mely a legutóbbi évtizedekben a turánizmus jelszava alatt jutott öntudatos kifejezésre. Vannak olyan momentumok is, melyek e barátságot zavarják. Ezek nem jelentősek ugyan, de figyelmen kívül nem hagyhatók. A török ember — lelki alkata szerint — elsősorban mohamedán és csak azután török, bár az utóbbi időben a nacionalista gondolat — éppen a turáni jelszó alatt — rendkívüli módon erősödött. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a török ember előtt eltűnt régi dicsőség emlékei is fűződnek Magyarországhoz: Eger, Győr, Buda valaha török városok voltak. Melyik nemzet nem szeretné visszaszerezni azt, ami már egyszer birtokában volt, még akkor is, ha ez ellen a reálpolitikai érzéke a leghatározottabban tiltakozik? Ez a gondolat azonban a töröknél ma már szinte öntudatlanul, mint kisebb jelentőségű érzelmi velejáró nyilatkozik. A törökség egyike az óvilág kultúrnépeinek. Ez ma még furcsán hangzik, de így van. Például, hogy mi magyarok itt vagy unk Európa közelién, és pedig magasabb szellemi színvonalon, mint északi, keleti és déli indogermán szomszédaink, azt ennek az ókori török műveltségnek köszönhetjük, melynek mi — a legújabb kutatások szerint — már a Krisztus előtti időben részesei voltunk. Ez az ótörök kultúra •— amint ma látjuk — meglehetősen egyoldalú: az állami és hadi szervezetre vonatkozik, de kérdem: annak a népnek, amelyik ma tagadhatatlanul a legelsők egyike a világon — a franciákra gondolok — magas kultúrája legelsősorban és legvilágosabban nem ebben nyilatkozik-e megt (Mert a kultúra eröt jelent minden vonatkozásban; s mi is csak ezzel az erővel kerekedhetünk felül.) Ez a török kultúra a IX., X. században Krisztus után, már hanyatlóban volt; virágzása a Krisztus előtti századokra esett. Hogy ez az ősi műveltség szellemi téren is megnyilatkozott, abban nem lehet kételkedni, de ebben a tekintetben ma még nem sokat látunk. Sajátságos jelenség például, hogy míg az elvont, fogalmakra vonatkozó szavak legtöbb nyelvben érzéki észrevételeket kifejező szavakból származtak (például a német erfahren a fahren-nel függ össze), addig a törökben az elvont fogalmakat kifejező szavaknak nem tudjuk meglelni az eredetét, ami világosan mutatja, hogy ezek mögött hosszú szellemi fejlődés áll. A főbaj természetesen az, hogy a törökség kutatásában ma még csak szórványos munka folyik, rendszeres kutatásról nem lehet beszélni. Főleg ezen akart_ segíteni a magyar kormány, midőn Konstantinápolyban a Magyar Tudományos Intézetet felállította. Elsőrangú érdeke a történeti tudományoknak, hogy ez az intézet minél előbb újra megkezdje működését. A mai törökség régi erejét elvesztette s ahhoz, hogy mint egyenlő rangú fél vegyen részt a modern Európa életében, még nem szerzett magának elég új erőt. Gazdaságilag a volgai tatárok azok, kik a legerősebbek a törökségben. Eleven észjárású, energikus, kitartó emberek, Közép-Oroszország legértékesebb népeleme. Nagyszerű gazdasági és kulturális életük ma még szinte ismeretlen Nyugaton, de 24