Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
100 ornitológusnak, ÜEMENTiEvnek azt az adatát, mely szerint a 'hója' neve Turke6ztánban öauli. Ami a hangtani megfelelést illeti, a török c nek szabályosan felel meg a magyar s-, mint ahogy a török blylt > magyar sajt, török barlq > magyar saru, török tatír > magyar sátor szavak mutatják. Szabályos a török ab > av hangkapcsolatnak magyar ou > ó megfelelése is, mint a török éarqa-nak megfelelő magyar csouka > csóka 6zóban (párhuzamosan fejlődött a török üv hangcsoport is a magyarban, amit itt ma 6 képvisel, mint a kóró < török kftbrük, gttvrük szóban). A sólyom l > ly hangjáról nincs mit mondani. A második 6zótag magánhangzója szabályos u> o fejlődést mutat, s az u eredetibb i-re megy vissza, mint sok más példában. A török bavll ós a magyar sólyom tehát hangtanilag is megfelelnek egymásnak, csupán á magyar szóvégi -m szorul még magyarázatra. Ez az -m közismert ősmagyar kicsinyítő képző. MELICH JÁNOS mutatta ki ilyen példákban, mint Detrehem, Somogyom, Bolgárom, Kozárom, Soltúm (1390.), Töhötöm. (MNy. XXI, 126—7). Közszóban is megvan, így az orom (1. ZSIRAI MIKLÓS: MNy. XXIII, 310), a vérmes (GOMROCZ ZOLTÁN: MNy. 1,167) és a súlyom szóban ( P AIS DEZSŐ: MNy. XXII, 135). Karvaly. E szó régi alakjai az OkISz. szerint a következők: 1265: Conelus pot ok a (uo.: Solumuş potoka; 1323: Korulus hn.; 1324: Koraikuth; 1412: Vnum Ni6um quod wlgo caruul dicitur; 1454: Karwlyws hn.; 1501: karul; 1506: Karwalyos szn.; 1548: Uöttem ket rezharangot karuolra; 1668: karuly; 1760: karuly. A Schlágli Szójegyzékben cárul 'nisus'. A NySz. karvaly, korvoly, karoly, koroly, a MTsz. kara, kard, karaj, karuj, karv°ó alakokat ismer. Egy régi magyar korvul és egy korul alak van tehát előttünk, amelyek úgy viszonylanak egymáshoz, mint a régi urvus > orvos az urus alakhoz, vagy mint az orv szónak v-s. és v nélküli alakjai foroz stb.). Mindenesetre feltűnő, hogy a XIII. és XIV. században csak a korul alak jelentkezik; de ennek különös fontosságot nem tulajdoníthatunk, a szó eredeti alakja kétségtelenül n-vel hangzott. A jelentést illetőleg egyhangú a források vallomása, a karvaly jelentése 'nisus — Sperber'. VÖNÖCZKY SCHENK JAKAR könyvének a karvalyról szóló fejezetét olvasva megüti az ember szemét a karvalynak török „karghai", „kirguj" neve, melyekkel a szerző egyezteti is a magyar karvaly-1, illetőleg valószínűnek tartja a magyar karvaly-n&k az említett török alakokkal való egyezését (II, 66). Megjegyzendő, hogy MUNKÁCSI BERNÁT egy feltett régi török *qaryul alakon át már az AKE.-ben egyeztette a magyar karvaly1 a török qlryaj madárnévvel és változataival. 348
