Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

182 helyen, t. i. a nagyszeutmiklósi kincs görögbetűa töröknyelvii feliratán is találunk. E török szövegben, melyet tudvalevőleg Thomseu fejtett meg, van két tulajdonnév; az egyik Bout^a Çosutav, a másik BonxaovA. twajtav. Thomsen az elsőt Boila zupán-nak, a másodikat Butául iupan-nak olvasta. Én az elsőt — bizonyos fenntartással (t = c ??) — Boila Coban-naV, a másikat Botaul Öobati-naí olvasom s azt hiszem, hogy ez két besenyő tulajdonnév. Az első, a Boila Coban azonos a nyolcsadik besenyő törzs nevével. A másik név magyarázata kissé körülményesebb, de még érdekesebb. A Botaul név, a mint már Thomsen ia magyarázta, nem lehet más, mint „Bota fia", végzetében tehát a török oyul =ül, vagy kicsinyítő képzővel oylan, ulan ,fiú' szó lappang. De mi az a Bota? Ez egy török tulajdonnév (Houtsma, Gloss. 29. 1. eredeti jelentése bota ,fiat»l, egy éven aluli teve'. Sót azt is meg lehet mondani, ki ez a Born. Konstantinos elmondja, hogy a besenyőknek régi hazájukból való kiűzetésekor melyik törzsnek ki volt a vezére. Ezek között szerepel egy Bai« oly. Bota mint n Coban-törzs vezére. A nagyszentmiklósi kincs Botaul Coban-ja, azaz Bota-fia Öuban-je. tehát fia annak a Botának, ki Konstantinos szerint a besenyők Cobantörzsének feje. Ezt az eredményt kiegészíti két művelődéstörténeti adat. melyek közül az egyik perzsa, a másik magyarországi latiu forrásból való. Gardizi egy helyeu (MHK. 151. 1.) ezt irja a besenyőkről: „A besenyők vagyonos emberek, lovaik, marháik, juhaik nagy számmal vannak, arany- és ezüstedényeik is vaunak". Hartvik püspök Szt. István életírásában pedig a következőket mondja (1. Jerney. Kel. Ut. I, 229. 1.): „Hatvan besenyők — minden készületekkel, arauyés ezüstbőséggel, sokféle ékességekkel szekereket terhelten a' bolgár részekről kikelvén ..." A nagyszentmiklósi kincs e szerint besenyő tulajdon lett volna. 23