Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
15 A török alakok *ü tőmagánhangzóra mutatnak, de a volgai töröksógben ós a csuvasban feltűnő, rendellenes vokalizmu6t látunk. Nem világos, hogy a magyar alakok a törökökkel hogyan függenek össze. 4. Nem tartom lehetetlennek, hogy a béke w» bike és a bélyeg ^ bilyog szintén ide tartoznak. — A béke szó török eredete kétséges (^csag. bikik 'gebunden'; talán még hozzáfűzhetjük: Küsg. B ROCK, bakidé 'szerződést kötni'. 1) Azok a török szók, amelyeket kapcsolatba hoznak vele. úgy látszik, eredeti nyílt ü hangot mutatnak. — A bélyeg szó török megfelelőjének a vokalizmu6a nem egészen világos: őstörök i^-ff? (vö. jakut hangtanomat: NyK. XLIII, 35. §: bilgi ^ bülgü). Egészen máskép magyarázandó a béka ^ bika szó tőhangzója, amelynek a török zárt e-hez semmi köze sincs. Ez esetben a zárt e a magyarban keletkezett *baka > *béka > béka, mint török d'zarta > m. gyartya > gylrtya (vö. HORGER: MNy. X, 10; GOMBOCZ egy török bika alakot tesz fel, azonban a fenti magyarázatot sem tartja kizártnak: BTLw. 144). A tenglr szó (a régi nyelvben van tengilr alak is) a nyelvjárási töngör ellenére bolgár *türjgir alakkal vetendő egybe. Ami az iklr szót illeti, nem tudok Go.MBOczcal (MNy. X, 340—1) egyetérteni abban, hogy itt — az első szótagról beszélek — zárt e-vel volna dolgunk. Szerintem itt az eredeti hang i A törökben ez a szó ü i váltakozást mutat, ugyanúgy, mint, a bilgi ^ bülgii 'jel' szó.* GOMBOCZ szerint az i az iklr szóban újabb fejlődés következménye; ennek azonban ellentmondanak a szó régi alakjai: ikir 1086/XII—XIII. sz., ikvr 1214. Van ükr(ü)(s) alak is 1398., 1455. 5. A tárgyalt szók magyar megfelelőiben tehát a következő tőmagánhangzókat látjuk: 1. l^ö (bölcső, Irő, öreg, szeplő, szök-ik). 2. é^i (bér, ér, érdem, gyékény, kép, kés-ik). 3. IVX^ÖV^FL (gyümölcs, ködmön, kölyű, ölyű, üröm). Ennek a három csoportnak a megkülönböztetése, bár egyikre sincsen sok példánk, aligha lesz önkényes, vagy véletlenségen alapuló. Ami a hangtörténeti következtetéseket illeti, ezek a megjegyzéseim volnának: 1. Az első csoport a zárt ősmagyar e szabályos képviseletét mutatja. Itt tehát bolg. *e m. é > ö megfelelést vennék fel. 1 MUNKÁCSI újabb magyarázatát (KSz. XIII, 356—9) még kevéobbé tartom valószínűnek; a magyarázat szerint a szó megfelelője: török-mongol boka, billed 'fest, stark; Festigkeit, Stárke*. 1 Ezekről a váltakozásokról, amelyeket eddig alig ismerőnk, most készít H ASAN E REN egy rendszeres nagyobb tanulmányt. 343
