Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
15 ardüm 'Tugend, Verdienst' (RADL., Inschr. NF. 163) | S TEIN'S M se.—THOMSEN ardam- | THOMSEN, Ein Blatt 6tb. (ü)rdüm \ ujg. ardtim | Kâsg. B ROCK, ardüm | besenyő 'Hp-rıip, -epTİp, olv. ert(d?)im (UngJb. X, 27 kk.) | *AibHaq. ard"m | HOUTSMA, Gloss, irdâm | ibn Müh. ardam | Abû Hayyân ardam | CC. erdam-. Az eİ60 szótag magánhangzója a magyarban zárt, az idézett török alakokban — HOUTSMA szójegyzékének alakját nem tekintve — nyílt. (Kivétel a besenyő alak is; ez azonban itt nem jöhet számba, mert tudjuk, hogy a kunban, amely a besenyőhöz nagyon közel áll, ü > e változás történt az első szótagban.) Ha azonban meggondoljuk, hogy az ürdüm szó az őr 'férfi' szóval függ össze, akkor különös jelentőséget kell tulajdonítanunk a HouTSMÁnál előforduló irdüm alaknak, és bolgár * erdam alakot kell feltennünk. Erről kissé részletesebben kell szólnom. — Az őr szónak a legtöbb nyelvjárásban olyan képviselete van, mely östörök ő-re mutat: a türk feliratokban ár, a STEIN-féle kéziratokban őr, az ujgurban őr, Káágarínál őr, HOUTSMA szójegyzékében őr, Abu Hayyánnál őr, az ó-oszmánliban őr (ürlik 'Gewalt, Starke' VÁMBÉRY), a turkománban (ALIEV—BORIEV) ar [ár?], a jakutban őr, a csuvasban ar alakot találunk. Bizonyos nyelvjárásokban azonban olyan alakok is előfordulnak, amelyek török zárt e-ről tanúskodnak. Így az oszmánliban (CHLOROS, BARBIER DE MEYNARD) ir-nek is van írva a szó. A hunok korából fennmaradt az áKÚTZipot a. m. agai iri 'erdei emberek' népnév. A magyar ilril (vö. Kâsğ. B ROCK, irk 'vierjâhrigee Schaf', mong. irge 'mouton chátré') bolgár *iriy alakra megy vissza, s ez világosan az ür^ir szó származéka. A hun Irnü[i]k név is bizonyára ezzel a szóval függ Ö6sze (vö. RÁSONYI NAGY LÁSZLÓ: MNy. XXVIII, 101). Ezek a bizonyítékok (és néhány más, amelyek azonban nem, vagy aligha helyesek) már GoMBoeznáí (MNy. XXII, II) megtalálhatók. De még hozzájuk fűzhetünk néhányat: az 'AibHaq.-ban er alakot találunk (KOWALSKI: KCSA. I, 428), Ibn Mühennánál ir, irkák, az ó-oszmánliban pedig erkük alakot ( B ANGUOĞLU , SN. 39); az oszmánli tirgüö 'bak' szót irpöé-nek is írják, és ZAJACZKOVSKI Manueljében is irküt alak mutatkozik. Az őr szónak tehát az őstörökben két alakja volt: *ür ^ *er. B UDENZ 6zerint (NyK. IV, 318) a szó a chivai nyelvjárásban is kettős alakban fordul elő: ir^ür. Zárt a magyarban a második szótag magánhangzója is, s ezért az EtSz. a magyar alak érthetővé tételére bolgár 'tirdim alakot vesz fel, és ezt egy ujgur ürdimmel támogatja. Ez az ujgur ardim azonban nincs meg; az EtSz. ugyan idézi MÜLLER, Uig. II. két helyét (14, 95), ott azonban mindkét helyen *ürdüm, illetőleg ürdümi, ürdümin olvasható. A második szótag magánhangzója tehát nem világos. A besenyő alak itt szintén aligha jöhet tekintetbe. 339
