Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

vásik' jelentés, az 'auítauen, seb me Ízen' jelentés talajdonképpen azonos a magyar szó 'enyhül, enged, lágyul (az idő, a jég)' jelentésével, s a magyar 'lankad' jelentés is megtalálható a törőkben. Hangtani akadályt nem látok az egyeztetésben: az első szótag magánhangzója nyilt á, melynek a törökben itt-ott i-féle — nem feltűnő — változata mutatkozik, a második szótag -t-je a magyarban szinte szabály szerint eltűnt, a török n a magyarban palatalizálódott (eném > enyém stb.). Okád. Ismeretlen eredetű szó. BUDENZ (MUSZ. 884. 1.) próbálta finnugor alapon magyarázni, de azok az osztják és vogul igék, amelyekkel ő a szót egyeztette, csak jelentésben felelnek meg a magyar szónak, hangtanilag nem. Egészen lehetetlen úton jár azután VÁMBÉRY, aki «A magyarság bölcsőjénél» szójegyzékében a török oq 'nyű' szóra gondol, a 'dobás' fogalmában látván a magyar és török szó jelentésének közös elemét. A szó kétségkívül nyelvünk régi elemeihez tartozik, kódexeinkben közönséges. Hangalakja egyszerű, róla semmi mondanivaló nincs, o-ja a szó első előfordulása óta egy alakban mutatkozik. A MTsz.-ban nem szerepel, CSŰRY Szamosháti Szótárában a köznyelvi alakot látjuk. Azt minden további nélkül, sőt a jelentés alapján némi valószínűséggel feltehetjük, hogy -d-je mozzanatos képző. Mindezeket előrebocsátva, a következő török szóval egyeztetem: KISGBROCK. uqi- [olv. oqi-] 'speien' | csagÜADL. oqa 'das Aufstossen', oqala- 'Übelkeit habén' | telRADL. oqi- 'aufstossen, rülpsen [böfögni], den Schluckauf habén, sich übergeben [hányni]' | kazBÁL. oqia- [alighanem uqia-] 'okádni', RADL. uqlx- 'den Schluckauf habén, rülpsen, Übelkeit babén; Kummer habén, traurig sein', uqéi 'der Schluckauf, die Übelkeit' | kel.-turkSHAW oqiu- 'to retcb [émelyeg], vomit'. Mongol megfelelők: kalmük ogx^v, őgt^» 'aufstossen, sich übergeben, erbrechen', irod. ogi-, oki-, okis- (R

AMS».). A török alakok második szótagjában mutatkozó a™

t váltakozás szabályos, az átvett török igét *oga-alakban rekonstruálhatjuk. RAMSTEDT kalmük szótárában megjegyzi, hogy a szó hangutánzó. Azt hiszem, ez a körülmény a magyar szó törökből való származtatásának nem áll útjában. 288 "334