Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
A. v. G ABAIN , Hüen-Tsang, Briefe siq 'eng' | KÁSÓBROCK. (oguz) siq 'wenig' I H OUTBMA , Gloss, (turkom.) <I 'untief, niedrig', siq 'sekély' | El-ldrâk Haşiyesi sxk 'összeérő' ( V ELBT ÍZBUDAK) | oszmSÂMÎ siq 'sűrű, (féső, fák, anyag); szűk; gyakori* | oszm. krmBADL. siq 'dicht gedr&ngt, dicht znsamnlengelegt, kompakt, oft' | csagBADL. siq 'gedrückt, gepresst* | OSZUIBADL. siy 'niedrig, wenig tief, flach, seicht; Sandbank, Untiefe' (alakpár; sajátságos az oszm. siyi 'Untiefe'). A török magyar i, ű, 6 (é) megfelelésre a <jyűl~1örök jiyil- esetét idézem. A dolgot úgy képzelem el, mint GOMBOCZ ZOLTÁN, aki a gyűl ócsuvas megfelelőjéül *diiyil- alakot vesz fel, tehát úgy gondolja, hogy a tőrökben ebben az esetben »>i változás történt. A kérdéses török melléknév a török «îq-'drücken, pressen, zusammendrücken, anspressen' ige párja, de ennek és származékainak (pl. siqx 'Bedr&ngen, streng, heftig') a vizsgálata már nem tartozik ide. III. Két d-képzős ige. Bégi török jövevényszavaink közé tartozó igéink — mint ismeretes — képző nélkül, tőalakban jöttek át hozzánk. Problémát csak az arai f-je ad, de ennek az igének a török eredetét erősen kétségbe vonják (EtSz., HOROBB: MNy. XXXVIII, 11). Azt azonban egészen természetesnek kell találnunk, hogy egyes török eredetű igék a magyarban ma már csak továbbképzett alakban vannak meg, hiszen kétségtelenül vannak olyan finnngor eredetű igéink is, melyeknek a honfoglalás előtti századokban még megvolt a tiszta tőalakjak, de ma csak képzős alakban élnek. A török eredetű borit—borul ige tőalakja sincs meg nyelvünkben. Ha nem is tndnnk egyelőre többre hivatkozni a török eredetű igék közül*, mint erre az egy esetre — amely még hozzá nem is egészen tiszta, mert turkológiai szempontból nincsen kifogástalanul kifejtve — mégis azt hiszem, elindulhatunk a jelzett úton, kereshetünk a magyarban képzős alakban élő török igéket. Ernyed. E szavunkról való ismereteinket szépen összefoglalja az Etymologia Szótárnak egy 1934-ben megjelent füzete. Az illető cikk szerint a szó az irodalmi nyelvben a régi korban nem fordul elő, csupán a népnyelv• Esetleg a bosszant, bosszankodik jöhetne még tekintetbe. 288 "332
