Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

kel. Vö. még CSAPODI ISTVÁN: MNy. II, 215. A gyökint stb. alakok F-je az ismert mozzanatoa igeképző (oson—osont, nyom—nyomot), a kettős kk keletkezése a gyökkent stb. alakokban az ige mozzanatos jelentésével van kapcsolatban. Méltán gondol CzF. a zökken igével való jelentésbeli rokonságra. A gyökkent kétségtelenül a következő sorhoz tartozik: zökken, rokkan, hökken, bökken — toppan, dobban — csurran. A gyökön, gyökin igét a következő török igével egyeztethetjük: ABÜ HAJJAN (XIV. sz.) j

dik-(ân) 'sántít(ó)' | oszm. 1425/1521 jekil 'felemelkedni, felkelni*. (A Ferahn&me következő versében, 185* 1: jiná vahj etti-ki: ja Djtud jekil — ver xabár sádiqlari qorqutyil '[Isten] újra megnyilatkozott: kelj fel, 6 Dávid, adj hírt, félemlítsd meg a híveket'; 1. MO. XIII, 163), OSZUIRRDH. jek- 'to hop [ugrik, szökik]; to limp, hobble [biceg, sántikál]' oszmN.

1 jeke- 'sántítani', jekin'a felkeléshez erős, hirtelen mozdulatot tenni' (vö. REDHOUSE, RADLOFF szótárát is, s. v. j&jim-, ez alighanem hibás olvasat), jeleit- 'sántítani'; BARTÓK BÉLA kisázsiai gyűjtése, 26a/2: yikin 'emelkedj fel', 31a/ö: yekin 'kelj fel (teve)'. A magyarba átvett török alak *d lekin- vagy diikin-, az első szótagban zárt e-vel (esetleg i-vel), melyet a régi oszmánli alak (jekil-) s talán BARTÓK BÉLA egyik feljegyzése is visszatükröztet. Kecske. Kecske szavunkat török jövevényszónak tartjuk, s nincs is nyomós okunk rá, hogy ezt a véleményünket megváltoztassuk (GOMBOCZ, BTLW. ; W

ICHMANN: MSFO

U. XXI, 73). Némi bajok azonban mindenesetre vannak ezzel a szóval. Sajátságos a cs-je, s ezért én török jövevényszavaink középső rétegéről írt cikkemben (MNy. XVII.) nem-bolgár eredetűnek mondottam. De meggondolandó, hogy a magyarban keske, kiske alakja is van, és hogy a csuvasban megtaláljuk pontos megfelelőjét, a kaólaoa ('kecske') alakot. Ez a két körülmény a mellett szól, hogy bolgár eredetű. Az sem valószínű, hogy a kecskét el lehetne választani az ollótól és többi, bolgár eredetű állatnevünktől. Fontos azután, hogy a káéi, k&éki stb. mellett van a törökben és mongolban egy aéki stb. szó is, mely szintén kecskét jelent: mong. (irod.) esigen, isige, kaim. lék? 'Zicklein' RAMBT. | KÁSÖBBOCK. öékü 'Ziege' | ujg. Séhü | HOUTSMA, ZAJ. (Manuel) áóki, küci | kel.-t,urkSHAW iékü. L. még GOMBOCZ, BTLW. 1 Az Anadilden Derlemeler C. oszmánli tájszótárból. (Kiadták HAMÍT ZI BEYEÉS ISHAI RZRET, Ankara, 1632.) 288 "324