Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
A kali KÁSÓARÍnál mint oguz alak szerepel, viszont A BÜ H AJJÂN szerint az álki kipcsak alak. Az álki szóról GOMBOCZ azt mondja, hogy elválasztandó a kálki-t6\, ami nem látszik valószínűnek. Egyéb furcsaságokat is látunk a kecske török megfelelőinél: van egy szótagos (csuv. kafi 1. WiCHMANNnál), azután kádlá, káli és kálki alakja. Ezeknek az alakoknak a végzetét lehet kicsinyítő képzőnek magyarázni, de az alakok gazdagsága mindenesetre feltűnő. Sajátságos azután a kazáni, baskir kázá alak. Azt hiszem, hogy mindezeknek a kérdéseknek a szempontjából nem érdektelen az a körülmény, hogy ez a név egy állathívogatóval függ össze. A Giese-Emlékkönyvben 1 (49. 1.) JARRINO keletturkesztáni állathívogató és riasztó szókat közöl s azt írja, hogy a kecske hívogatóju Kásgárban H li li és lige lige; az utóbbi adat LB Coqnál 1 is megvan. Hasonló adatot találunk MAHMÜD KÁSÓARÍnál, a XI. század második feléből; szerinte a his kecske hívó és riasztó szava lik lik vagy lilik lilik; egy másik helyen (II, 225) a hut hut, %ul kiáltó szót közli, melyet a kecske terelésénél használnak. Hogy a kecskének két török neve, az ölki é6 a kálki, káli a li-li-li, lik-lik, líge-líge hívogatókkal összefügg, azt kétségtelennek tartom. Nem tudom, hogy az állatnév származik-e a hívogatóból vagy megfordítva, de azt bizonyosnak gondolom, hogy a név alakváltozatai létrejötténél a hívogató hatása érvényesült. így azután meg lehet érteni a sajátságos álki—kálki alakpárt, meg lehet érteni a sokféle alakot is, és az sem lehetetlen, hogy a magyar kecske szó közvetlen török megfelelőjének keletkezésében is szerepe volt a hívogatónak s ez a körülmény a rendes egyeztetési eljárást némileg bizonytaiunná teszi. A volgai törökségben található kâzâ alak is alighanem a hívogatóval függ össze. (Nem hiszem, hogy dz~z váltakozással volna dolgunk, vö. BÁLINT, Kaz. Ny t. 21- §•) A hívogatókból keletkezett török állatnevekről érdekesen ir BROCKELMANN — éppen KASGARÍ adatai alapján — az UngJb. VHI. kötetében (261—62). Fejtegetéseit a következő, bennünket közelebbről érdeklő, de bővebben ki nem fejtett sejtéssel fejezi be: «8o möchte ich auch den Namen der Ziege álkü als Weiterbildung eines Anrufs ansehn». A török névhez hasonló kecske-neveket találunk az indogermán nyelvekben is; ilyen például az albán kets, kats, 1. BERNBKER, SlEtWb. s. v. koza. 1 Festschrift Friedrich Giese, Die Welt des Islams, Sonderb&nd 1841. ' Osttürkische Lock- und Scheuchrufe für Tiere. Mitt Sem OrSpr W. 1919. 288 "325
