Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

IL A régi korból. Gyón. E szavunkat nem régen magyaráztam, a Bp. Szemle 1940. januári füzetében (21—28). Elmondottam, hogy a régiségben és a népnyelvben mutatkozó gyovon, gyohon-iéle alakok eredeti két szótagra mutatnak s ezen az alapon a gyón1 a török joga- 'rágalmazni, vádolni, bevádolni' ige feltehető jogán- 'magát vádolni' származékával vetettem egybe. Az egyeztetésnek sem jelentéstani, sem hangtani akadálya nincs, amint ezt az idézett helyen bővebben kifejtettem. A török joga- igére eddig a Qutadpi Biligből, MAHMÜD KÁSÓABÍ művéből és az ujgur nyelvből voltak adataink. Ez alkalommal még két idetartozó adatra akarom felhívni a figyelmet. Az egyik KIsÓARinál található és semmi más, mint a joga- magashangú párja, -t- képzővel ellátva. BROCKBLMANN-nál így található: jógát- 'verlüumden'. A másik idetartozó adat az orkboni feliratokban van (I E 6, II

E 7), ez az igének -£- és -r- képzős alakja: jog(x,u)Sur- 'veranlassen, einander zu verklagen' (THOMSBN IOD. 142; GRÖNBBCH, Der türk. Sprachbau I, 180. §. A. VON GABAIN, Alttürk. Gr.: jogiur zerleumden lassen'.) E míveltető ige alapszava * jogúi- 'egymást vádolni, egymást rágalmazni', az -iegymásraható képzővel. A joga- igének tehát voltak a feltett *jogan-hoz hasonló származékai. A jogay 'rágalmazás' származék már kevéssé érdekel bennünket. Gyökint. Az erdélyi magyar nyelvterület jó része ismeri ezt az igét, melyre a MTsz.-ban a következő adatok találhatók: 1. gyökint, gyökként 'sántít, térdével libbent'; 2. gyökint, gyökkent, gyökkint, gyökönt 'ültében szunyókálva bólint a fejével'; 3. gyökint 'füllent'. De nemcsak az erdélyi nyelvterület ismeri ezt a szót, illetőleg ennek hozzátartozóit, hanem az északi és az alföldi is. A MTsz. Abaúj megyéből idézi a bele-gyükemlik 'belenyilallik' és Borsod megyéből a meg-gyükemlik 'félre csuklik' igét (meggyükemiik a lába), Békés megyében pedig ugyancsak a MTsz. szerint a meg-gyökönik 'megrándul, meghibban' ige él. Karcagon meggyökken alakban, 'megrándul' jelentésben ismeretes a szó: meggyökkent a lába, oszt sántü (TŐKÉS IMRE közlése). A gyök 'álmosság' szó (MTsz., Szilágy m., Nagyfalu; ritkán hallani) alighanem elvonás a fenti igék valamelyikéből. CzF. a gyökint, gyökkenget, gyökkent, gyökkentés címszókat adja a fenti jelentések288 "323