Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
förmig gekrümmten Holzstab und einem die beiden Enden verbindenden Strick. Die Beine des Strâflings werden zwischen das Holz und den Strick gesteckt und durch Drehung des Instruments so fest zusammengeschnürt, bis der Stráfling unbeweglich wird, worauf man ihm Stockhiebe auf die Fussohlen versetzt. Schullehrer und Werkmeister gebrauchen die Falaqa zur Züchtigung der Kinder und Lehrlinge». A falaka fontos szerepet játszott a büntető bíráskodásban is. Nemcsak a nagyvezér, hanem nála kisebb rangú méltóságok kíséretében is ott voltak azok a közegek, akik ezt a büntetést végrehajtották. így például az isztambuli bíró felügyelő útjain azonnal a helyszínén megbotoztatta kalafában azokat a kereskedőket, kik a rendes árt túllépték, vagy árujuk, mérlegük kifogás alá esett (D'Ohsson, Tableau général de l'Empire Othoman, IV (1791), 43—44). Bizonyára nem játszott ez a szerszám jelentéktelen szerepet annak idején Magyarországon sem. A falaqa különben arab eredetű szó, a falaqa 'széthasítani', falaq 'hasadék, nyílás' szavakkal függ össze s megvan több nyelvben. DEVIC a LITTRÉ függelékében ezt írja róla: *Falaque. Instrument de supplice usité au Maghreb, Portug. f alaca. De l'arabe falaqa. (Voy. Dozy, Gloss. p. 262.)» L. még HUART irodalmi utalásait az idézett cikkben. A CzF. ezt a magyarázatot adja: «Eredetileg haló-fa az elavult kai igétől vagy hal gyöktől, mely görbeséget jelent. Am. kaloda. Kalafának nevezik, mert, akit kalodába zárnak, midőn kezét lábát becsiptetik, meggörbülve kénytelen ülni.» Vájjon helyes-e a kalafáz igének KRESZNRRicsnél, CzF.-nál és a NySz.-ban található jelentése: 'kalódába zár, büntet'? Kálmán körte. MBLBGDI JÁNOS egyik cikkében (MNy. XIII, 241) arról beszél, hogy a kálmán körte népetimológiával keletkezett egy eredeti kármán körte alakból, melyben a kármán szó régi népnév, a kisázsiai karamán fejedelemség emléke. A kármán népnevet MELEGDI JÁNOS oszmánli eredetűnek gondolja, míg BÁRCZI GÉZA Szófejtő Szótárában azon a véleményen van, hogy a már 1304-ben előforduló kalamár körtvély is idetartozik s így a kármán népnév a magyarban valószínűleg nem oszmánli eredetű, hanem inkább a középlatin caramanus-ra megy vissza. A nélkül, hogy a kérdést határozottan el tudnám dönteni, néhány figyelembe veendő körülményre akarom most felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy vidini feljegyzéseim szerint a törökben is megvan a qaraman armudi 'karamán körte' kifejt zés (egy nagyobbfajta körtét 288 "321
