Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

TÖRÖK JÖVEVÉNYSZÖK. L Az oszmán korszakból. Gémla. A gémia szó régi hajóneveink közül való. A NySz. a következő rövid eikket közli róla: egémia (gimea MA.* gimesf MA.

4 ginea PP. PPB.): navis oneraria MA. lastschiff PPB.» Megvan még a szó CZUCZOR— FooABABinál is: igémia elavult főnév... Teherhordó hajó». Ez a szótár etimológiai magyarázatot is ad: «Nevét talán az úszó gémhez hasonló alakjától kölcsönözte. Egyébiránt rokon vele a hellen xóftfh), xufifilov, s a magyar komp is.» E magyarázatnak alapja nincs, inkább történeti szempontból említem. A gémia oszmánli eredetű délszláv jövevényszó. Az oszmánli ban a 'hajó' neve gemi, ez az alak a délszlávban -a-val bővült, mint más -» végű idegen szók, s így keletkezett a gemia alak, melyet nem kell kikövetkeztetnünk, mert valósággal meg is van szláv nyelvekben. BERNEKRE a következő adatokat ismeri: bolg. gemija, szerb-h. démija, kiscr. heihija. Kalafa. A kalafa a régi magyarban kaloda-félét jelent s a török falaqa szóból származik — hangát vetéssel. Minden fejtegetés helyett ide írom a NySz. két példamondatát s a török adatot: «A törökök kalafájában vereti meg a talpát» (Matkó, 1666—68). «A törökök kalafája után is gehennát érdemlök» (Sámbár, 1667). OszmZBNKíR: falaqa 'Klotz mit einem Loche and e ine m Stricke, um die Fiisse des Delinqaenten zusammen zu binden und anfw&rts zn kehien; die Bastonnade*. Kissé más leírást ad Hu ART az Iszlám Enciklopédiájában (feleke címszó alatt): «Folterwerkzeug, bestehend aus einem bogen288 "320