Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
15 a legrégibb magyar keresztyénség ben igen fontos szere |K> volt; ezt világosan bizonyítják Szent István törvényei. A bolgár nevet viselő idősebbik Gyula áttérése és térítő hatása; szintén bolgár nevet viselő leányának. Saroltnak, a keresztyénség terjesztésében való rendkívül jelentős szere|te; az a körülmény, hogy Szent István, ki a magyarságot a kcresztyénségre áttérítette, Sarolt fia ; — azután az érdem, bűn, gyarló, bocsánik szavaink bolgár-török eredete a gyón tanúságával együtt, — az őstörténeti és IX. századi problémáinkat körülfogó homály ellenére is — úgy látom, elfogadhatóan bizonyítja, hogy a bolgárságnak Szent István munkája előkészítésében jelentős része volt. Az adatok csak homályos körvonalakat adnak, de hogy e körvonalak nagyjában mit mutatnak, az szerintem világos. Egy ponton kifogásolható különösen a fenti bizonyítás : azt mondhatja valaki, hogy a Gyula és Sarolt nevek bolgár jellegéből nem következik az. hogy e családnak különösebb köze lett volna a bolgársághoz, hiszen például Géza, helyesen Gyeücsa fejedelem neve is bolgár jelleget mutat. Erre egyrészt azt lehet felelni, hogy a Karold és Sarolt «Feketemenyét» és «Fehér-menyét» nevek csak olyan környezetben adódhattak, melyben a bolgár-török nyelvet beszélték is, másrészt meg azt, hogy Gyula bolgárokon uralkodott, s a bolgárokkal való különösebb kapcsolata kétségtelen. * Külön hangsúlyozom Sarolt szerepét. A törökös szervezetű népeknél a fejedelemasszony — úgy látszik — uralkodótársa férjének, helyzete társadalmi, jogi és politikai tekintetben egyaránt kiemelkedő. 1 Egy ilyen török fejedelein1 Erről Köpriilüzade irt több alkalommal. Abból indul ki, hogy a feleségnek a régi török családban fontos szerepe volt. Lehetett több asszony a háznál, de az első feleség volt a fő, s például a többi asszonyok gyermekei az övéinek számítottak (Türkije târihi. I. 39). A fejedelemasszony hivatalos gyülekezetekben együtt volt- a férjével, a rendeleteket a fejedelem és a fejedelemasszony nevében adták ki, s a legfőbb hatalmat a fejedelem és a fejedelemasszony együtt képviselték (Uo. és Türk edebtjalx tcmhi, 1920. 15. 1.). A régi 313