Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
asszonynak — mégpedig ezek között is a legki valóbbaknak a tipikus képviselője Sarolt, aki nemcsak mulat, lovagol, verekedik, hanem uralkodik is. Hogy e kiváló asszonyban mindig élt az apja keresztyénsége. s hogy az ő keresztyénség? rendkívüli hatással volt Gézára és Szent Istvánra, azt nem lehet kétségbevonni. Jelentőségét és a keresztyén térítésben való rendkívül fontos szerepét teljes világossággal igazolja egy egykorú író, a kritikára hajló és józan fejű Querfurti Szent Brúnó, ki tudvalevőleg járt nálunk és jól ismerte viszonyainkat ; Brúnó a következőket írja : «(Adalbert) ezekben a napokban a magyarok fejedelméhez küldött, azaz tulajdonképpen feleségéhez, ki az egész országot kezében tartotta, férjét és mindazt, ami férjéé volt, maga kormányozta. Ez alatt a fejedelemnő alatt kezdődött (a magyaroknál) a keresztyénség...* 1 Gyula áttérésének, térítő munkájának és leányán. Sarolton keresztül Szent Istvánra való hatásának nagy jelentőségét akkor látjuk igazán, ha meggondoljuk, hogv a keresztyénségnek a magyarságban gyökere nem volt, amit különösen az mutat, hogy Szent Istvánnak nem voltak magyar munkatársai a térítésben, sőt a magyar urak — úgy látszik a feljegyzésekből — inkább ellenséges indulattal nézték Szent István térítő munkáját. Ellenszenves lehetett nekik ez a vallás, amely világnézetükkel homlokegyenest ellenkező tanokat hirdetett. Alig lehet nagyobb ellentétet elképzelni, mint a megváltás gondolata, a krisztusi szelídség és alázatosság, s ezzel szemben a pusztán felnőtt pásztor-harcosoknak és vezetőiknek erőtadata és féktelen természete. Nagyon nehéz lehetett eleinte a magyarság lelkéhez közel hozni a keresztyén vallást. A keresztyén vallás azt tanítja, hogy «ne ölj», a török-féle népeknél pedig az adta török népeknél as asszony vitéz és harcias (i. m. 18.1.). — Jó volna az idevonatkozó adatokat pontosan összegyűjteni. 1 «Miserat (sc. Adalbertus) his diebus ad Ungrorum seniorcm (sc. Geisam ducem) immo ad uxorem cius, quae totum regnum manu tenuit, virum et quae erant viri ipsa regebat, qua duce erat christianitas coepta...». Pertz, M on. Oerm. Hist. SS. IV. 007. 314
