Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

E török ige oak a régi korból, körülijeiül ezer év előtti időhői, kelet-turkesztáni területről mutatható ki. de az adatok világosan beszélnek és hogy niás területeken is élt az ige. abban nem lehet kételkedni. Mármost a legtöbb török igének (még a tárgyatlan igének is) van szenvedő vagy visszaható alakja, melynek képzője magánhangzón végződő tövek után rendesen -«-. Ez a képző van meg bolgár-török jövevényszavaink közül a boceán-ik és boszan-t igékben. A fenti igének is kétségtelenül volt jor/Cin- alakja ,bűnnel, hibával vádoltatni' vagy .magát bűnnel, hibával vádolni' jelentésben. Ennek a szabályos megfelelője a magyar gyovon. gyohon > gyón. Tudjuk, hogy a szókezdő török j- bolgár-török jövevényszavainkban rendesen jry-vel van képviselve : török jemis ~ magyar gyümölcs, török jarat- ~ magyar gyárt stb. Az első szótagbeli o egészen szabályos. Különösen érdekes á török -T)- képviselete. Ez a hang még két török jövevényszavunkban van meg, a bú ós a dió szóban. A bú török megfelelője buT\; a török -T)magyar képviselői e szóban még a következő származékokban mutatkoznak : bávában, bújában. Bvhus (1. Gombocz— Melioh. EtSz.). A dió török megfelelője jaiyik. magyar alakjai többek közt gyivó. dijó. divó. Ami végül a gyovon, gyohon második szótagbeli o-ját illeti, ez ugyanolyan fejlemény, mint a boszan-t, boszan-kodik alakok boszun-t, boazonlcodik változatában lévő u, o; ezek a régiségben többször előfordulnak. Milyen történeti tanulságot vonhatunk le abból, hogy gyón szavunk bolgár-török eredetű? Többféle lehetőségre gondolhatunk. El lehetne képzelni, hogy a gyón régi, talán ezerötszáz éves szava a magyar nyelvnek, mely a keresztyénség felvételével a keresztyén vallás különleges jelentésű kifejezésévé vált. Ezt nem tartom valószínűnek. Sokkal elfogadhatóbb az a feltevés, hogy a jorjan illetőleg dt(n\an- •— mint keresztyén egyházi kifejezés a részben balkáni eredetű magyarországi keresztyén bolgárok nyelvében keletkezett, s mint ilyen került át a bolgárból a X. század közepe táján a magyar nyelvbe. Nem tartom feleslegesnek megjegyezni, hogy a gyónásnak 312