Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
II» országa szoros és — ezt hangsúlyozom — meglehetősen ónálló egységet alkotott. Erre utal a főváros «Fehérvár» neve, az. hogy a Hildesheimi Évkönyvek a gyulák országát «regnum»-nak nevezik, s a fiatalabbik Gyulával és Ajtonnyal való harc. Ami már most a keresztyénséget illeti, tudjuk, bogy a balkáni bolgárok a IX. század közepe táján fejedelmükkel (864) együtt megkeresztelkedtek, s nem lehet benne kételkedni, hogy balkáni keresztyén bolgárok Magyarországon már a IX. században éltek, s a magyar keresztyénség kialakulására hatással voltak. Hogy a gyulák népének már régebben valami szárabavehető kapcsolata lett volna a keresztyénséggel, az nem valószínű. Ez a kérdés tulajdonképpen a honfoglalók és a keresztyénség viszonyának a kérdése. Moravcsik Gyula a Szent István-Emi éle könyvben, A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység c. dolgozatában kimerítő és nagyon érdekes képet ad az V—IX. századi pontusvidéki keresztyénségről és keresztyén térítésekről. Kiderül ebből, hogy azok a népek, melyek a magyarságot kaukázusvidéki hazájában körülvették, jó részt már a VI. század óta keresztyének voltak. A magyarok tehát ebben az időben sokat érintkeztek keresztyénekkel s jól ismerték őket. Az a nép azonban, melynek birodalmába ekkoriban beletartoztak, a kazár, nem volt szorosabb kapcsolatban a bizánci birodalommal, uralkodója és előkelői zsidó vallásúak voltak, népében pedig — sok keresztyén elem mellett. — nagy számmal voltak a mohamedán vallás és a sámánizmus hívei, s így természetes, hogy a magyarság — ha akadtak is közte már a VI. század eleje óta keresztyének — felületesen, inkább külső intézményeiben ismerte a keresztyén vallást, idegen maradt tőle, s életfelfogásában inkább azokhoz a harcias, középázsiai eredetű török törzsekhez állt közel, melyek körülbelül az V. századtól a TX. századig beleolvadtak. A magyarságnak a keresztyénséggel való liehatóbb érintkezése, melynek eredménye szórványos, de már számbavehető áttérés volt. a mai haza területén kezdődött, s annak 308