Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

13!' nem világos nekem, hogy a szál 'tutaj' szó elsősorban a halászattal volna összefüggésben. Azok közül a bolgár-török jövevényszavak közül tehát, melyeket GOMBOCZ 1912-ben mint a halászatra vonatkozókat felsorolt, csak egy marad meg: a gyalom. Ehhez a szóhoz azonban azóta három fontos szó járult, három halnév, a süllőnek, a sőregnek és a toknak a neve. A süllő szót RASANEN 1920-ban vetette össze a csuvas ISla 'fogas süllő' szóval, mely egyeztetés kissé homályos formában már PALLAsnál megvan. (RASANEN, Die tschuw. Lehnw. im Tscher. 264; B. ö.: Nyr. LXI, 124.) Tőlük függetlenül állította fel és fejtette ki ezt az etimológiát K. KATONA LAJOS a MNy. XXIII. kötetében, a Szinnyei-Enilékkönyvben.

1 RASANEN még nem ír a csuvas ISla szó eredetéről. KATONA azonban kimutatta, hogy ez csuvasul ugyanazt jelenti, amit a magyar fogas Másik török eredetű halnevünk a sőreg. Ezt már GYARMATHI egyeztette az Affinitásban egy megfelelő török alakkal; azután GOMBOCZ volt az, aki a MNy. XIII. kötetében részletesen kifejtette és megerősítette ez egyeztetést. GOMBOCZ kimutatja, hogy a keletoroszországi és nyugatszibériai törökségben van egy halnév, melynek régi alakja süjrük. jelentése 'acipenser ruthenus', s ez a hal a sőregnek, az 'acipenser stellatus'-nak legközelebbi rokona; a süjrük eredeti jelentése 'hegyes', s o nevet a hal hegyes orráról kapta. Hangtani szempontból fontos, hogy a 6zó 'hegyes' jelentéssel éawrsct alakban megvan a C6uvasban is, s ez az alak magyarázza a szókezdő á-et, melyet sárga, seper és má6 bolgár-török jövevényszavaink is mutatnak. Azért foglalkozom ez egyeztetéssel részletesebben, mert van hozzá kiegészítésem. E halnevet ugyanis megtaláljuk a törökség déli területén is, mégpedig 'acipenser 6tellatus' jelentéssel, tehát pontosan a magyar halnév jelentésével. Az adat turkomán területről való és ILMINSKIJ közölte egy Schiefnerhez írott levelében, 1860-ban, mely a Mélanges Asiatique6 IV. kötetében jelent meg „Űber die Sprache der Turkmenen" címen. A 74. lapon arról beszél ILMINSKIJ, hogy a Ká6pi-tó keleti partján lakó turkománok halászattal foglalkoznak, s az egyik halfaj, melyet halásznak, a süirük, oroszul „s e wruga" [ceBprora], s zárójelben közli ILMINSKIJ a latin „acipenser stellatus" nevet is. (Vö. még B. ö.: Nvr. LXI, 123.) Harmadik régi török halnevünk a tok. A tok török eredetének lehetőségét MUNKÁCSI BERNÁT vetette fel 1912-ben, a a KSz. XIII. kötetében (359—60).

2 MUNKÁCSI a toboli tatár 1 RXSANEN rengeteg anyagot tartalmazó művének nines mutatója, s a sillló fenti magyarázata a függelékben húzódik meg. 2 Vö. NyK XLVII, 315 és II. ö.: Nyr. LXI, 1:4. 301