Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
148 gár-török halászatnak a cseremisz nyelvnek a csuvasból átvett halnevei és halászati műszavai. A halászatra vonatkozó bolgár-török jövevényszavaink között legfontosabb a gya'om, a halászat egyik legelterjedtebb eszközének, a nagy kerítőhalónak a neve, melyet a cseremiszek is átvettek a bolgárságtól (RASANF.N, Die tsrhuw. Lehnwörter im Tscher. 193). Másik, bolgár-török eredetű halászati eszköznév volna a cége vagy inkább szegye, szégye. Ezt a szót azonban kirekesztem; vitás a története a magyar nyelven belül, de még bizonytalanabb az eredete. MUNKÁCSI BERNÁT a törökből magyarázta; a csuvasban van sset, mely hangtanilag talán megfelelne, de nem halfogó rekesztéket, hanem varsát, halfogó kosarat jelent. H ERMAN OTTÓ a német sege, sttge 6zóval egyeztette; ez hangtanilag esetleg szintén elfogadható volna, de a német szó jelentése 'kerítő háló', s azonkívül a magyar szó régibb a németnél. (L. GOMBOCZ—MELICH, EtSz. cége al.) Újabban MOÓR ELEMÉR ó-tót jövevényszónak magyarázza a szegye, szégye szót (UngJb. 1927. VII, 122-50; Nyr. 1931. LX, 111—2), összevetvén vele az orosz ctata és a baranyai 6zerb sjeda szavakat, azonban ez a magyarázat 6em meggyőző. Alakilag jó volna ez is, de baj van a jelentéssel. Az orosz szó eredetileg 'ülőké'-t jelent; ma 'halfogó rekeszték'-et is, de C6ak olyat, amely felett a halász ülőkén ül; a nem-üléses halfogó rekesztőket az orosz is, a többi szláv nyelvek is máskép nevezik. A szerb szó meg víz feletti faállványt vagy házikót jelent, ahonnan a halat fogják és szigonyozzák. 1 Viszont a magyar szónak csak 'rekesztő' és nem 'üléses halfogó' a jelentése; az utóbbira a magyarnak külön 6zavai vannak, mint kullogó és lesdil (GYÖRFFY ISTVÁN, A Magyareág Néprajza II, 67, 79). Adattal nem igazolható jelentésváltozások elképzelhetők, de ezek elképzelhetők a törökből és a németből való magyarázatnál is. Megjegyzem még, hogy az is jól lehet, hogy a szó nern is idegen eredetű, hanem magyar képzés vagy alakulás. Eredetileg a halászattal voltak összefüggésben GOMBOCZ szerint gyertya és szál szavaink is (BTL. 192; MNyK. I, 1:30). A gyertya szó egyetlen /-török megfelelője, az altaji jarta, halászati MŰ6ZÓ, a 'halászatban használt fáklyá'-t jelenti, de a bolgár megfelelőnek, a csuvas surDa. szónak csupán 'gyertya' a jelentése, ebben az értelemben vették át a szót a csuvasból a cseremiszek is (RASANEN, Die techuw. Lehnw. im Tscher. 198); a magyar régiségben is csupán 'Licht, Kerze' értelme van a gyertyá-nak. nem világos tehát, hogy ez eredetileg valóban halászati mŰ6zó volna; a szónak az etimológiája is megvan, a török jaru- 'világítani' igéből származik. Ugyancsak 1 HADROVICS LÁSZLÓ közlése. 300
