Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
178 régebben, 6 melynek külső részébe az utcai árus beletette a kívánt holmit, s a ház női hozzátartozói a szekrény megfordításával kivehették onnan a nélkül, hogy az árus őket látta volna; az áruért járó pénzt ugyanígy a szekrény megfordítása útján juttatták ki a kereskedőnek). Kétségtelen azonban, hogy az ilyenfajta kifejezések nem igazi összetételek. Az el6Ő szerintem egyáltalában nem tekinthető összetételnek. A másodikban a jelentés megszűkülése feljogosít bennünket arra, hogy összetételről beszéljünk, de azt hiszem, amint ezt SZINNYEI JÓZSEF is gondolja „A magyar nyelv 1 2" című munkájában, hogy ez, illetőleg az ilyenfélék sem igazi összetételek (24. 1.). Az alárendelő összetételek cím alatt másik csoportban azt tárgyalja KÚNOS, hogy a jelzős összetételt az oszmánli rendesen úgy fejezi ki, hogy a jelzett szó birtokos ezemélyragot vesz fel; ilyen pl. ez a kifejezés, hogy tlma ayadil 'almafa', tulajdonképpen 'alma fája'. Ezekről az esetekről voltaképpen nem kellene beszélni, itt egy a nyelvtani irodalomban gyakran tapasztalható logikai tévedéssel van dolgunk, amidőn a nyelvtaníró az általa jobban ismert nyelv grammatikai kategóriáin keresztül nézi a leírandó nyelv jelenségeit. Harmadik csoportban tárgyalja KÚNOS az olyan szerkezeteket, amelyek a magyar agyafúrt, hitehagyott kifejezéseknek felelnek meg. Az első példája ez: pabudiu büjilİc adam 'papucsa nagy ember, azaz nagypapucsú ember'. Ugyanilyenek KÚNOS többi idevonatkozó példái. Világos, hogy ezekben az esetekben is az előbbi tévedéssel van dolgunk. A magyar agyafúrt, hitehagyott összetételnek fogható fel, azonban a törökben oly gyakoriak az ilyenféle szerkezetek, s a hangsúly annyira elválasztja az alkotórészeket, hogy e kifejezéseket a törökben 6enki összetételnek nem érzi. yA mellérendelő összetételek címe alatt KÚNOS az ilyenféléket tárgyalja, mint pl. allÁ-vrrié 'adás-vevée', dert-Upe 'völgy-domb', büjük-küiük 'nagy-kic6iny'; másik csoportban említi az ufak-Ufek 'apró-cseprő', ejri-büjrü 'girbe-gurba'-féle kifejezéseket, végre a harmadikban az ilyeneket, mint abuksabuk 'össze-vissza'. Az első csoportban mindkét szónak van értelme önállóan is; a második csoportnak az a kritériuma, hogy az összetételnek csak egyik része fordul elő önállóan; a harmadiknak az, hogy önállóan egyik sem fordul elő. Lényegtelen eltérésekkel ilyenformán tárgyalják az összetételeket a többi oszmánli nyelvtanok is. BÁLINT GÁBOR kazáni tatár nyelvtanában (35—6. 1.) egy lapon tárgyalja a szóösszetételeket. Nem akarok most fejtegetéseivel behatóbban foglalkozni, csupán annyit mondok, hogy a török szóösszetétel problémájának lényegéről az ő fejtegetései nyomán sem kapunk világosabb képet. De bevilágít a török szóösszetétel problémájába néhány alkalmas példa. 295
