Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
17ü nyelvi anyagban semmi nyoma. Sajátságos fejlődés volna ez, melynél azt a kérdést is fel kellene tenni, miért szorítkozott a szótaghatár eltolódása az ata at'a-féle fejlődésben csak bizonyos alakokra; azt vámok, hogy egy ilyen hangfejlődés általános legyen és minden idetartozó fonetikai helyzetben bekövetkezzék. Erről azonban szó sincs. Az oszmánliban egymás mellett állanak ilyen alakok, mint keskin 'éles', a k/s- 'vágni' igéből é6 qalan 'maradó' (qal- 'maradni'), melynek az ujgurban qal; an felel meg. B ANG azt kérdezi, mikép lehetne az, hogy a qalyan ^ qalan esetéhen megtörtént volna a y > Q változás, a keskin esetében pedig a képző it-ja megmaradt volna; szerinte itt két ősi képzőről van szú. egy -an, -en és egy -qan, -ken képzőről, s a keskin esetében az utóbbi van meg, a qalan esetében pedig az előbbi. Az ősi qalan alak azután bizonyos nyelvjárásokban qalan > qalyan-ná fejlődött. Hogy a keskin típusú példák nyelvjárási keveredés folytán kerültek volna az oszmánliba, arról B ANG kétkedőleg nyilatkozik. Ebben a tekintetben elvileg nekem egészen más a véleményem. Rendkívül sok esetben világos a török nyelvi jelenségeknél a nyelvjárási keveredés ténye. Gondoljunk csak a csuvas hangtanra. De itt van maga a kérdéses szó. Ennek szabályos oszmánli alakja tabur. De megvan az oszmánliban a tapqur alak is, mely világosan a keleti törökből való jövevényszó. Van olyan esetünk is, midőn a g az illető 6zóban etimológikus, tehát a B ANG által feltett módon nem állhatott elő. Az (Lg- ^ üi\- 'hajlítani' igéből keletkezett a (kirgiz) erjbök 'összegörnyedt; négy lábon mászás; fáradság, munka' szó; ebből — a törökben gyakori hangátvetéssel — egy emgek alak fejlődött (jelentései 'a gyermek mászása; erőfeszítés, kínlódás'), mely az oszmánliban emek alakban van meg; itt tehát világosan egy emgek •> emek fejlődés történt. A tábor szó török megfelelői közül, mint mondottam, kétségtelenül a tabqur az eredeti. Ez a tabqur összetett szó. Mielőtt azonban ezt kifejteném, szükségesnek tartom, hogy a török nyelvek összetett szavairól szóljak néhány szót. összetett 6zó a török nyelvekben kevés van; a török ebben a tekintetben egészen másképpen viselkedik, mint a magyar vagy a német nyelv. Az összetett szó kérdését a törökben kimerítően még nem tárgyalták, legfeljebb egyes nyelvtanokban találunk erre vonatkozólag egyet-iuást. KÚNOS IGNÁC „Oszmán-török nyelvkönyv" című munkájában (324 kk.) négy lapon tárgyalja az összetett névszókat. Megkülönböztet alárendelő összetételt és mellérendelő összetételt. Az alárendelő összetételek első csoportjába tartoznak szerinte az ilyenféle kifejezések, mint qiz todzuq 'leánygyermek' vagy pl. dönme-dolab 'forgó szekrény' (az a szekrényszerű berendezés, amely a török házak utcai bejárata mellett volt 294
