Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
148 Ebből a névből magyarázza PAIS DEZSŐ (MNy. XXIII, 507. 1. 1. j.) a Gyö, Gyöd^Gyiid, Gyejcsa^ Dicse, Jeijr^> Gyöv. Dér > Dór Derzs hely-, illetőleg személyneveket (vö. még PAIS , Magyar Anonymus 117). Ez a régi magyar *Gyiü török, é6 pedig bolgár- török eredetű személynév, mely a következő török szóval függ össze: orkhoni (IS 4) jég idi 'fő úr = fő uralkodó'; jég 'jobb, legjobb, fel6Ő, legfőbb' ( THOMSEN , Turcica 20—1. 1. j.); ujgur jig kuniui 'fő-feleség' ( M ( İLLER , Uig. II. köt. 23. 1. 19. sor); csagatáj ig 'nemes, nemes származású' (THÚRY, A „Behdsetül-lugat" 37. 1.); ujgur jög; jig 'előkelő' (vö. RADLOFK, Wb. III, 315). Ez tehát egy török méltÓ6ágjelölő szó. A j-török jig alaknak a bolgár-törökben mdSiy s ennek a magyarban szabályosan *gyé$, *gylij- felel meg. Nem lehetetlen, hogy a Gyéücsa fordítása I. Géza királynak Magnus neve, amelyre adatok: pénzen: DVXMAGNVS (RÉTHY, Corpus Nummorum Hung. I. köt. 2. tábla 23. sz.); 1075: Ego Magnus qui et Geisa (MonStrig. 1,53); szászti alapítólevél: Salamon rex cum Magnó duce, s ugyanitt az alapítónak, Péternek a leánya: filie mee Magne (WENZEL I, 25). Ilyen névfordítások előfordulnak. De figyelembe kell vennünk, hogy Gyiüesá-nak inkább 'Major, Maximus' volna a fordítása. • Az Árpád-család személyneveinek jó része a pogány korban török méltÓ6ágnévből keletkezett. Tarkacsu-nak, Árpád fiának neve a török tarkan méltóságnévből való; Üllő-nek, Árpád második fiának neve valószínűleg a török ilik 'fejedelem' szóból származik; Zsolt neve a sulfán szóval függ Ö66ze; Vajk, Szent István pogánykori neve, a török baj 'gazdag, hős, vezér' szóval tartozik össze, amint mindezt nemsokára alkalmam lesz bővebben kifejteni. Más, török méltóságnévből való, vezérek-korabeli vagy légi magyar személynevek: Gyula a jula^dZula török méltóságnévből, Kündü: törők kündü, Töhötöm, török ti; it -F- magyar -m becézőképző (1. MELICH: MNy. XXI, 127), Koppány: török kapyan^'kapan, Bács: török Baya -f- magyar cs becézőképző (kissé máskép GOMBOCZ: MNy. XX, 174), Bán: török Baya + magyar -n becézőképző (máskép EtSz.), 284
