Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
148 Inak: török ynak (1. GOMBOCZ, Árpádkori török személyneveink 46). A török tarkan 'nemes, kiváltságos' szóból valók Tárkány helyneveink, melyek azonban nem személynévi eredetűek (GOMBOCZ. Arpádkori török személyneveink 48—9). * Mint mondottam, a Géza. illetőleg Gylücsa név bolgártörök eredetű. Legújabb időkig általánosan el volt fogadva az a felfogás, hogy „legrégibb török eredetű személyneveink kivétel nélkül j-tölök nyelvekből valók, s egy sincs köztük, mely abból a bolgár-török nyelvből származnék, amelyikből a magyar nyelv legrégibb török jövevényszavait kapta" (LIGETI: MNy. XXII, 80, ugyanitt felsorolva MEI.ICH, GOMBOCZ. P AIS dolgozatainak idevonatkozó helyei). Ezt a véleményt most már módosítanunk kell. Az erdélyi Gyula szókezdő gy-je a j-török jula alakkal szemben elsősorban bolgár-török fejleménynek magyarázható, s ezt a magyarázatot bizonyossá teszi Gyula két leánya. Karoldu é6 Saroltu nevének a megfejtése (MELICH; MNy. XX, 110—5); e nevekben a Saroltu szókezdő s-e, 6 valószínűleg a »or-nak 'fehér' jelentése İ6 a bolgár-török nyelvből magyarázandó. Ugyancsak bolgár-török eredetű az Üllő név (j-török szóvégi -it-kel szemben magyar -ő). Bolgár-török eredetű személyneveink teliát a vezérek korában kétségkívül vannak, ha nem is nagy számmal. Sőt az olyan névadásból, mint Karoldu és Saroltu 'fekete menyét' é6 'fehér menyét', arra következtethetünk, hogy a bolgártörök nyelvet az erdélyi Gyula udvarában beszélték is. E szerény, de biztos kezdet után minden reményünk megvan arra, hogy bolgár-török eredetű neveink száma még szaporodni fog. Bolgár-török személynévi eredetű Bő helyneveink egy része a j-török beg bolgár *ÓE; -ből (vö. P AIS: MNy. XXIII, 502—8) és Olbö nevünk j-török il-beg^ bolgár *ií-ie;-ből (vö. P AIS : KCsA. II, 86—8). Ez utóbbi nevek egy részének magyarázatánál azonban figyelembe kell venni a besenyő nyelvet is, melyben a szóvégi g-\ már a X. században j ({) alakban találjuk (török büg besenvő bei — 1. MNy. XVIII, 5). * VÁMBÉRY (A magyarok eredete 167—8) a török jajty 'íjász' szóból magyarázta a Géza (illetőleg — ahogyan ő a régi alakokat olvassa — Gyeies) nevet. Ez az egyeztetés csupán a két szó bizonyos fokú hasonlóságán alapszik. 285
