Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

148 1100 körül a Gyeifcsa^ Gyeüsa név változáson megy át. t. i. az eü diphtliongus ti-\é fejlődik. II. Géza (1141 — 1161.) viaszpecsétjén GEISA felírás van. ólombulláján: GEISE REGIS. Ez valószínűleg Gylisá-nak olvasandó. Ugyané királyunknak 06 fiának, III. Istvánnak, okleveleiben Geifa, Geiza, Geica, Geythsa, Geehe (regis)-féle alakokat találunk. (Anonymus 57. §.-ében Geyfam acc. formát ölt a fejedelem neve is.) De természetesen még mindig él a régi alak is: a csatári apátságnak az admonti Gut-Kelcdbibliába bejegyzett alapítólevelében (1141—1161.) Geuczha (Gyiilcsa) néven szerepel II. Géza (FEJKRPATAKY: Magyar Könyvszemle 1892/93: 15). A név azután tovább változik. Egy 1338-iki oklevél II. Géza nevét Deyce (re g i s, tehát: Diicsa) alakban közli. A szókezdő gy- egy ismeretes magyar hangtörvénynek, a gy->d- változásnak megfelelően, d-vé lett (vö. KARÁCSONYI JÁNOS: Turul 1894. XII, 22), később az diphthongu6 szabályosan á-vé fejlődött, a szóvégi « pedig illeszkedett. Ezért van az, hogy az ősi Gyiifcsa személynevet Dicse, Dics, Decső helyneveink őrizték meg a mai napig (I. EtSz. Dicse). A Giza nevet Géza fejedelmen é6 két Géza királyunkon kívül mások is viselték. Legismertebb ezek között Géza herceg, III. Béla testvére, II. Géza negyedik fia. A garamszentbenedeki apátság alapítólevelében szerepel Deucha nevű várjobbágy (NAGY GÉZA: Turul 1906. XXIV, 53). A Váradi Regestromban egy Geus nlv. Gylifs nevet találunk, amelyről az EtSz. szerzői azt tartják, hogy esetleg (én azt hiszem, igen valószínűen) a Dicse névhez csatolandó (EtSz. Dicse). Van még ezeken kívül a Giza névnek számo6 alakja, különösen a külföldi forrásokban. Utóbbiakban többször találkozunk egy szókezdő j-s alakváltozattal. így Kinnamosnál (XII. század vége): TÍITM (ed. Bonn 104).Wm; (uo. 119,132) és Niketas Choniatesnál (XIII. század eleje). Nyugaton: 1061. és 1063. év: Joas filius Belis (I. Géza — MG. SS. V, 162,166). Cronica Principum Poloniae: Jesse (1. PAULER, A magyar N^nzet tört. I, 382). Thietmar: Jesse (MELICH: MNy. III, 170). Ezek az alakok a mi szempontunkból —- úgy látom — mellőzhetők. Bizonyos, hogy a külföldi alakváltozatok egy része a hallott vagy írva látott névalak hibá6 reprodukálásán alapul.') Az mindenesetre világosan látszik, hogy itt egy régi magyar Gylif.cs személynévvel van dolgunk, melynek (s-sel váltakozó) es-jét, mint becézőképzőt, bátran különválaszthatjuk, s így egy *Gyiif alakot kapunk. 1 Az adatok összeállításában nagy segítségemre volt JAKUBOVICH EMII., kinek e helyen is hálás köszönetet mondok. 283