Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
Kisebb közlemények Koldus. Koldus szavunknak eddig nincs kifogástalan magyarázata. Budenz (MUSz.) finnugor, Miklosich (Die slavischen Elemente im Magyarischen, s. v. koUda) szláv eredetűnek tartja a szót, de mindkét magyarázat valószínűtlen. Vámbéry a NyK. VIII. kötetében (160. 1.) a csagatáj kudui 'kóborló dervis, koldus', kdguli 'kérő, folyamodó' (vö. Itol- 'kérni') szóval veti egybe a koldus-1, de ennek a magyarázatnak is nagy nehézségei vannak. (Budenz a NyK. X. kötetében [104. 1.] el is veti e magyarázatot.) Először is meggondolandó, hogy kudui és kolgui i a török hangtörténet szabályai szerint nem tartozhatnak össze. Azután felvetődik az a kérdés, hogy régi-e vagy új-e a magyar szó í-je. Mi a viszonya a koldus-nak a koldul-hoz? Ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni, csak egy adatia akarom ez alkalommal felhívni a figyelmet. Ez az adat egy Huart (JA. 1914), majd Pelliot által (T'oung-pao 1914), ^La version ouigoure de l'histoire des princes Kalyánamkara et Pápamkara) kiadott ujgur szövegben van s Vámbéry kolguii adatával függ össze: qolyuii 'mendiant'' (egyszer), qoltyuii id. (egyszer), /oityuéi id. (hatszor). Németh Gyula (Budapest). [238] A koldus és dió szóhoz. Brockelmannak „ Altturkestanische Volkspoesie II" c. cikkében (Asia Major I, 32 = Kááyarí I. 349, 9) olvasható a követ kezö mondat: kuldaéyka min jay ok ,dem Bettler tausend Nüsse'. Ebben a mondatban tehát egy kiiUaly .koldus' szó van, mely a magyar koldus szempontjából talán nem érdektelen. (V. ö. KCsA II, 198.) De figyelemreméltó a juyak ,dió' szó is, melynek megfelelőivel Munkácsi Bernát a dió szót egyeztette". (K Sz IX, 294.) Gombcez Zoltán ezt az egyeztetést régebben nem tartotta valószínűnek (M Ny XII, 3), újabban — mint ezt szóbelileg közölni szíves volt — nem tartja lehetetlennek a két szó egyezését. A fenti régi ja, ak alak v-je lényegesen hozzájárul a nehézségek elhárításához. A dió tehát minden valószínűség szerint bolgár-török jövevényszó, mellyel a magyarsúg kaukázusi hazájában ismerkedett meg. (L. még K Sz XVIII, 5.) Török János (Debrecen). 281
