Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

141 „vásárolták, vették". E név is bizonyára az uvé nevek közé tartozik. Ugyancsak „vásárolt, vett" a jelentése annak a török Almyé névnek is, mellyel a mi Álmos nevünket egyeztetik „Szintén a név-misztika körébe tartozó jelenség az a hit, hogy a a név mint jó omen van hivatva arra, hogy a gyermek jövendő sorsát megszabja. így támadnak a jellemfejlődés és sorsalakulás irányítását célzó nevek." Ilyen név például a középázsiai török Ogal „légy egészséges, légy szerencsés". (Karutz, Unter Ki ' ' ""urkmenen, Ullstein, 86. 1.) XLVI, 132), vagy a Jasar, azaz „él" vagy „élő* személynév. Ide tartoznak végUl azok a török nevek, melyeknek alapszava a tur- vagy dur- ige, melynek jelentése „állani, megállani, maradni", továbbá azok, melyek a to%ta- „megállani, megmaradni" igéból származnak. Idetartozó igen gyakori török név a Tursun, vagy Dursun. Jelentése : „álljon meg, maradjon meg*. Ilyen azután a Toxtasun, mely szintén azt jelenti „álljon meg, maradjon meg". Az ilyen nevekben léró felszólítás második személyü is lehet, mint ezt a Toita, azaz „állj meg, maradj meg" név bizonyítja. Hogy ezek a nevek voltaképpen nem azt jelentik, hogy „ál\jon meg", vagy „állj meg", hanem azt, hogy „maradjon meg" vagy „maradj meg", azt világosan bizonyítja Vámbérynek egy feljegyzése, ki „Bochara története" c. müve egyik jegyzetében (német kiadás I. 195) elbeszéli, hogy középázsiai u(ja alkalmával tanuja volt annak, hogy egy vallásos ember Tojfa nevtt fiát a mohammedánabbul hangzó arab Báqí névre keresztelte át; a Báqí jelentése ugyanis „állandó, maradandó, őrök*. Ugyanezen igék más származékai is szerepelnek személynév gyanánt, igy a Turmyi és Toitamyi, továbbá a Turdy „megmaradt" ; az utóbbi verbnm finitum). Az itt váízolt jelentéstani csoportba nem nehéz beállítani a török Debresin nevet. E név tehát ugyanabból a szóból származik, mint a Tepremez, azaz „nem élő" s ugyanolyan nyelvtani alak, mint a Dursun „maradjon meg". A Débrésin jelentése „mozogjon, é(jen" s ezt a nevet, mint jójelentéstt nevet kapta gyermekkorában Debrecen török ura, vagy inkább alapitója. Végfii felvethetjük még azt a kérdést, hogy telepfiléstörténeti szempontból valószinü-e Debrecen nevének török eredete. Debrecennek és Debrecen vidékének ősi településtörténetét még nem ismeijttk teljes részleteseéggel, de az e területen fellépő török eredetű helynevek világosan mnta^jtt, hogy Debrecen környékén erős török település folyt az Árpád-korban. Ilyen török eredetfl helynevek Debrecen szomszédságában Böszörmény és Balmaz. (Az előbbire vonatkozólag 1. az Etymologi&i Szótár cikkét, az utóbbira: Gombocz, Árpád-kori török személyneveink, 28. L) Debrecen nevének török eredete tehát településtörténeti szempontból is valószínű. Ilyen név továbbá az hal meg" (Nyelvtud. Közi. 280