Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
140 neveink 23. 1.; a -sin [és nem -sün] alakú suffixum felvételére feljogosít bennünket a Codex Cumanicus.) Ebből a török 'Behresin alakból keletkezett a magyar Débreszün és Debreein s a későbbi Débrécön, Döbröcön, Debrecen, a magyar nyelv hangtörvényeinek megfelelőleg. Most áttérhetünk a név jelentésének vizsgálatára. Láttuk, hogy eredeti jelentése „mozogjon, éljen". Hogyan válhatott ez a szó helynévvé? Ugy, hogy elóször személynévvé vált s személynévből lett helynévvé. Tudjuk, hogy helyneveink jórésze eredetileg személynév volt. Igmánd neve például egy Wigman nevü ur emlékét őrzi, Balmaz neve egy Bolmaz nevűét; Karcag nevében egy régi kun család neve maradt meg. Ilyen személynév eredetileg Debrecen is és pedig igen érdekes török személynév. A török és az ezekkel nagyrészben megegyező régi magyar tulajdonnevek jórésze a vallásban, a babonában gyökerezik. „Ezeknek a neveknek — irja Pais Dezső a Magyar Nyelv XVIII. kötetében (95. 1.) — olyanféle jelentőségük van, mint a varázsigéknek, a bűvös számoknak : hatóerővel birnak a szellemekkel — gonoszokkal és jókkal — szemben". Ilyen például a Doysun, egy régi török név (Kitáb-i Dede Korknd VII. fejezete), melynek jelentése: „szülessen meg". Ezt a nevet olyan gyermek kapta, — még születése előtt — kinek megszületését nehezeo várták. „Egyes neveknek — az óvó neveknek — feladata az ember veszedelmére törő szellemeket elhárítani. Közöttük vannak olyanok, melyek az újszülöttnek a szülők előtt való értéktelenségét, nem szeretett voltát hangoztatják." Ilyen óvó név az 1059-ben előforduló magyar Szemét, vagy a karakirgiz Pal&yk név, melynek jelentése: „piszok". „A babonás óvónevek másik csoportja arra szolgál, hogy a megrontásra kész gonosz szellem elől elrejtse, letagadja az újszülöttet." Ilyen régi magyar személynév a Nemvaló, Nemvagy, Mavagy; ez utóbbi azt fejezi ki, hogy az njszülött csak ma van, vagyis a mai napot úgysem éli tol. Egyes óvó nevek ugy védelmezik az újszülöttet, hogy holtnak nyilvánítják. Ilyenek: „Neméi", „Haldiái". Török példát is idézhetünk. Bodrog megyében volt régen egy Tepremez nevü község, mely, mint oklevélből tudjuk, Tepremez nevü knn úrtól kapta a nevét. E névnek ugyanaz az alapszava, mint Debrecen nevének, tudniillik a török tápra- „megmozdulni" ige s a táprámaz jelentése : „nem mozduló". Ezt Gombocz fejtette ki „Árpád-kori török személyneveink" c. dolgozatában. Ha már most e nevet közelebbről értelmezni akarjuk, „Nem élö"-nek kell értelmeznünk. Világos ez a táprámak következő származékának jelentéséből: ujgur Uibranik „mozgó, élő lény, teremtmény". Másfajta óvó név a Salylmys, azaz „Eladott", mely azt jelzi, hogy a gyermek nem a szüleié, hanem már el van adva valakinek. A Körösi C8oma-Archivumban (I., 321) irja egy Magyarországon tanult tatár ifjú, Zübeir Hamid: „Nureddin bég barátomnak a világháború alatt volt egy Satylmys „eladott" nevü, sinopei származású tisztiszolgája. Neki is feltűnt e furcsa név s érdeklődésére elmondta legénye, hogy heten voltak testvérek, de közülük hat meghalt s mikor ő született, mint hetedik, akkor szülei őt — a dzinektől való félelemből — egy derviskolostornak „eladták", illetőleg felajánlották." Stein Aurél egyik útleírásában (Romvárosok...) szerepel egy SzatipAldi nevü kirgiz főnök. E név jelentése „vásárolta, vette", esetleg 279
