Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
182 6. taj 'csikó' ~ jak. tij ~ csuv. Ufa, 7. tamyr 'ér' ~ jak. timir ~ csuv. tımar, 8. jar 'meredek part' ~ jak. sir ~ csuv. ét ran. Ezenkívül egyéb egyezések is vannak a jakut és a csuvas között. Vannak például — meglehetős számmal — olyan esetek, amelyekben az eredeti rövid magánhangzónak a csuvasban két szótag, a j akutban hosszú magánhangzó vagy kettőshangzó felel meg (kök 'kék' ~ jak. küöy ~ csuv. kSvak). Az idetartozó kérdéseket tüzetes vizsgálat alá kellene venni. A csuvast és a j akutot s- török néven foglalom össze, szemben a többi nyelvjárásokkal, melyeknek csoportját /-töröknek nevezem. (Az elnevezés alapja az, hogy a szókezdő östörök j- a csuvasban és a jakutban már igen korán változni kezdett, s s-féle hanggá fejlődött. A többi nyelvjárásokban a j- részint megmaradt, részint csak később kezdett di-féle hanggá fejlődni.) 1 A csuvas őse, a bolgár-török nyelv, igen nevezetes szerepet játszott a régi korban, nem olyat, mint a mai csuvas. A törökség egy hatalmas ága volt ez, bizonyos tekintetben jelentősebb, mint az egész többi törökség. Rendkívüli jelentőségét elsősorban a mongol nyelvre tett hatása mutatja, mely igen régi korban, talán még Krisztus előtt történt. A mongol nyelv török jövevényszavainak problémáját röviden a következőkép foglalhatjuk össze. Az östörök *-z-hang a bolgárban r-ré változott, pl. mezopotámiai büşu 'vászon', görög (ióo a o t török bőz — bâz «-» bolgár (csuvas) pir; tokhárB okso 'szarvasmarha' ~ török öküz ~ oj uz > bolgár (csuvas) v»oSr; ezzel párhuzamos változás, hogy az őstörök -/- a bolgárban -/-lé változott. Mármost a mongolban számos olyan török szó van, mely az östörök z helyén r-et, az / helyén /-et mutat; ' ezek tehát a mongolban régi bolgár jövevényszavak. Egy másik nagy hatása a bolgár-törökségnek — mint tudjuk — a magyar nyelven látszik. De a mongol is hatott a törökre. A magyar nyelv bolgár-török jövevényszavai között több mongol eredetű szó van (kölcsön, ige, öböl, ölyü), melj'ek a bolgár-törökben mongol jövevényszók voltak; a VIII. századi orkhoni feliratok nyelvében mongol eredetű többes-képzéseket találunk, ami intenzív nyelvi hatásra mutat, azonban e hatás részletei még ismeretlenek. Ezzel voltaképpen be is fejeztük a törökség őstörténetének tárgyalását, melyet e szerint úgy Krisztus után 500-ig számithatunk. Ez időpont körül már kezdenek megindulni a törökségről a világosan magyarázható történeti feljegyzések. De a régebbi ' Más elméletek a törökség Asi nyelvi tagozódására: RAMSTEDT: Journal de la Soc. Finno-Ougr. XXXVIII (1922/23); POPPE: Ung. Tahrb VI; Körösi Csoma-Arch. II. • GOMBOCZ ZOLTÁN: Keleti Szemle XIII (1912). 1 skk. 93
