Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

i7i időből, tehát a török őskor idejéből is vannak olyan történeti feljegyzések, melyek a törökségre vonatkoznak vagy a tudományos irodalomban gyakran mint a törökségre vonatkozók szerepelnek. Vegyük ezeket sorra. Az első idetartozó feljegyzés HERODOTOSnál van, a IV. könyv 23. fejezetében s GERÉB JÓZSEF fordításában így hangzik: «Ezen skytháknak a földjéig az eddig leírt vidék egészen sík és kövér föld; innen azonban kövecses és durva. Ha nagy utat teszünk e durva vidéken át, magas hegyek tövében embereket fogunk találni, akikről a szóbeszéd azt mondja, hogy gyermekségüktől fogva mindnyájan kopaszok férfiak és nők egyaránt, úgyszintén piszék és nagy álluk van; saját nyelvükön beszélnek ugyan, de skytha ruhában járnak és gyümölcsfákról nyerik táplálékukat. A fának, mely nekik élelmet ad, novrixóv a neve, s olyan nagy lehet, mint a fügefa. Gyümölcse hasonlít a babhoz és magvat rejt magában. Mikor ez megérik, zsákon átszűrik, s belőle sűrű fekete nedv folyik ki, melynek âavo a neve. Ezt nyalják is, meg tejjel keverve is isszák; sűrű seprőjéből pedig kalácsot készítenek és ezt is megeszik, mert marhájuk kevés van, a legelők ugyanis ott nem jók. Mindenki egy fa alatt lakik, melyet télen át fehér nemezponyvával takar be; nyáron takaró nélkül áll. Ezeket egy ember sem bántja, mert szenteknek tartják. Harci fegyvereket sem használnak; s azonfölül ók igazítják el szomszédaik közt a perpatvarokat, úgyszintén a gyilkosra, lri hozzájuk menekült, senki sem teszi kezét. Argippaiusoknak hívják őket.» 24. fej.: «Ezen kopaszfejűekig tehát mind a földről, mind az idáig lakó népekről biztos tudomásunk van; mert részben skythák jönnek hozzájuk, s ezektől nem kerül nehézségbe a tudakozódás, részben görögök is a Borysthenesnek kereskedőhelyétől, meg a többi pontusi kereskedőhelyekről.» GERÉB JÓZSEF e helyhez — más magyarázók nyomán — megjegyzi (II. k., 174. 1., 40. j.): «Ez a pontikon a Prunus padus, magyarul vadcseresznye vagy zendicze, melyet a mai baskírok és kalmukkok megszárítanak, és addig főzik tejben, míg vékony kásává nem lesz, melyet vízzel hígítva, tápláló étel gyanánt esznek.» Az itt előforduló atryu szót törökből szokás magyarázni, s ezt a népet, az argippaeusokat, sokan törököknek tartják. Ennek nincs semmi alapja. Először is azt kell megjegyezni, hogy HERODOTOSnak ez a tudósítása, ha van is — bizonyára van — reális magva, általában annyira meseszerű és keveset mondó, hogy határozottan a törökökre vonatkoztatni lehetetlen. Ami pedig az Strjro szót illeti, ezt meggyőző módon töröknek magyarázni szintén nem lehet. TOMASCHEK a «Kritik der altesten Nachrichten über den skythischen Norden» II. részében

1 a következőket mondja e szóról: • Sitzungsber. Akad. Wien CXVII (1888), 59—60 94