Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A szavárd-kérdés Thury József előtt és után: Magyar Nyelv LV (1959), 373-85

.131 (n&fnámak) ide vonatkozó adata, amelyet HENNING először (Sogdica. London, 1940. 8) a (s)[.]k'ry vagy (s)[.]pyry alakban közölt, megjegyezve, hogy szerencsére a aavir név itt nem jön számításba. Az előbb idézett helyen azonban HENNING mégis a (s)[ Jpyry : Sabir-i (az é szogd végződés) olvasat mellett tör lándzsát, és most már a savirokkal való azonosítást is valószínűnek tartja. Sajnos azonban, ezzel az adattal sem megyünk sokra. A nâfnâmak kéziratairól ugyanis maga HENNING azt mondja művében (Sogdica 1), hogy azok duktusa „a lehető legrosszabb (ami sokat megmond)". Ez, valamint az is, hogy a kérdéses névalaknak szinte minden betűje kétes, erősen megingatja HENNING magyarázatának hitelét. Pedig ez az adat különösen fontos lehetne a savir név etimológiája szempontjából. NÉMETH GYULA ugyanis a savir nevet egy török *sap- tőből magyarázza, s felteszi, hogy itt egy sapyr ~ sabar > sabyr ~ sabar > savyr ~ savar fejlődéssel van dolgunk (i. m. 189). PELLIOT, aki szintén érinti a tőle is sabar ~ sabir formában átírt név etimológiájának kérdését (i. m. 231—2), úgy gondolja, hogy mind ez a magyarázat, mind pedig a Sibir névnek a savir-hoz való etimológiai kapcsolása helyes lehet. PELLIOT PATKANOFF obi-ugor adataira is utal. RAMSTEDT magyarázatával, tehát azzal a kérdéssel, hogy a névbe egy 'erdős hely' jelentésű, sibir hangalakú mongol közszó is beolvadt-e, PELLIOT nem foglalkozik, azonban szerinte a sabar ~ sabir név — úgy látszik — más hozzá közel álló ethnikonokkal is keveredett. Az imént elmondottak alapján ehhez legfeljebb annyit fűzhetünk hozzá, hogy a savir név etimológiái magyarázatát mindenesetre jobban összhangba kellene hozni azzal a ténnyel, hogy legrégibb adataink szinte kivétel nélkül u-t, nem pedig 6-t tartalmaznak. A savir név török etimológiája részben azon alapul, hogy a név a törökből is magyarázható, részben pedig azon, hogy a ránk maradt néhány szavir személy né vi szórvány (így elsősorban a BaXáx és az "IXiyeg, vö. MORAVCSIK i. m. 83—4, 138) szintén magyarázható a törökből. Természetesen világosabban láthatnánk ezekben a kérdésekben, ha több szavir nyelvi szórvány és nemcsak személynevek állanának rendelkezésünkre. Végső fokon az irániból magyarázta legutóbb a savir nevet SZEMERÉNYI OSZVALD (F. ALTHKIM, Gesch. der lateinischen Sprache 73—6), aki egy északiráni *asabára- alakból kísérli meg a savir név származtatását. A savir alak i-jét azonban SZEMERÉNYI is a feltett török sabar ~ sabyr formához kapcsolja. Végképp elhibázottnak látszik Z. V. TOGAN magyarázta (Ibn Fadlán's Reisebericht XXX—I, 313), aki a savir nevet egy mindig í-el írt kaukázusi földrajzi névvel, a Saber án-eA kapcsolja össze, de nem fogadhatók el O. PRITSAK (Der Islam 1950: 101) magyarázatai sem, aki a savir nevet egy kalandos magyarázat során egy *sabin névalakra vezeti vissza. Elhibázottnak tekinthetjük továbbá MOÓR (i. m. 47—8) magyarázatát is. aki a *savar népnév első részét az alánból vezeti le, a másodikat pedig az uar népnévhez kapcsolja. Nem indokolt G. VERNADSKY fejtegetése sem (Ancient Russia 270—2). amely szerint a savartok normannok lettek volna. Ugyancsak hibás Z. V. TOGAN másik magyarázata, aki (i. m. 210) az Ibn al-Faqihnál Sáburiya alakban szereplő név helyett teljesen önkényesen sâbir1 olvas. 3. A savirés Sibir nevek magyarázatába, amint fent láttuk, már D'OHSSON és HAMMER bevonta a szavárd név különböző bizánci, arab—perzsa és örmény változatait is. Ezeknek a neveknek magyarázatában THURY cikke után elsősorban MARKWART pontosabb olvasatai és néhány új adata jelentettek komoly haladást. MARKWART már helyesen sevordi1 olvasott a THURYnál (vö. GYÓNT 83