Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szavárd-kérdés Thury József előtt és után: Magyar Nyelv LV (1959), 373-85
.131 saper stb.) nem mutatnak teljes egyezést a Sibir földrajzi névvel, de PATKANOV szerint ugyanaz a jelentésük, mint a Sibir földrajzi névvel azonos tobolszki tatár Sébér ~ Sévér névalakoknak. Az utóbbiakhoz kapcsolhatjuk a sibir népnevet is. így látszólag valóban helyesnek tetszik PATKONOV érvelése, és az is világos, hogy ennek a magyarázatnak az érvényessége esetén RAMSTEDT etimológiája (KalmWb. 362), amely szerint Szibéria neve földrajzi névi eredetű, és egy 'nasses Land mit Gebüsch und Wald, Urwald' jelentésű mongol "sibir szóval azonos, aligha lehet helyes. Nem kételkedhetünk abban sem, hogy az osztjákok és a tobolszki tatárok hagyománya lényegében történeti alapon nyugszik: a tobolszki tatárok odaköltözése előtt valóban élt ott egy sibir vagy ahhoz hasonló nevű nép. A mi számunkra persze fontos volna, hogy ezekben a kérdésekben ne csak hozzávetőleges véleményt tudjunk mondani. Ezen a ponton azonban már szinte leküzdhetetlen nehézségek mutatkoznak. Az obi-ugor adatok ugyanis a múlt századból valók, a sibir népre vonatkozó mohamedán, mongol és orosz adatok is csak a XIII. századig mennek vissza, a szavirokról viszont csak igen korai, V—VII. századi adatokkal rendelkezünk. Ehhez járulnak a népnevek magyarázatában állandóan visszatérő nehézségek, amelyek a népnevek elterjedésének többnyire igen bonyolult folyamatával függenek össze. LAKÓ GYÖRGY barátom illetékes véleménye szerint, amelyet hozzá intézett kérdésemre volt szíves közölni, a vogul égpér, éopér, valamint az osztják (âpar, Sabar, Saber, Soper, saper alakok — az osztják saper kivételével —, ha a közölt adatokat hiteles, eredeti vogul és osztják formáknak tekintjük, aligha vezethetők vissza egy "savir eredetire. A közös eredeti — csak ezekből a formákból ítélve — egy LÍ-vel vagy fá-vel kezdődő forma volna. Az egyes obi-ugor változatok egymáshoz való viszonya, a közvetítés kérdése és az átvétel kronológiai háttere azonban tisztázatlan. Hasonló nehézségek mutatkoznak az obi-ugor formák vokalizmusát, valamint a tatár sébér, sévér alakokhoz, továbbá a Sibir földrajzi és sibir népnévhez való viszonyukat illetőleg is. — Az obi-ugor adatok tehát valószínűleg igen értékesek a szntár-kérdés szempontjából, de megbízható és véglegesnek tekinthető értékelésüktől — úgy látszik — egyelőre még távol vagyunk. Nem lényegtelen ezeknek a kérdéseknek a szempontjából a savir név régi alakjának minél pontosabb meghatározása sem. A bizánci adatok (MORAVCSIK i. m. 262—3) valószínűleg egy "savir eredetire mutatnak, ugyanúgy, mint Jordanes saviri-ja is (vö. NÉMETH i. m. 188; a u-s olvasat mellett kardoskodott MÉSZÁROS GYULA: Népünk ós Nyelvünk XI, pótfüzet 9—10). Az örmény savir szintén u-s eredetit tükröz. A héber levelezés kéziratai és Júda ben Barzilláj (1100 körül), aki ezeket a leveleket először idézi, egyöntetűen a "P1KD : sáutr alakot használják (vö. N. K. KOKOBLJEB, EBpeílCKOxa3apCKa« nepenHCKa B X. Bene. JleHHHrpag, 1932. 20, 28, 74, 128). Ami Ps.-Zacharias rhetor szír j«TÜ7 : saflir adatát illeti, amint másutt (Ant. Tanúim. V, 251—3) már volt alkalmam rámutatni, itt egy bizánci Záfiigoiadat (valószínűleg Priskosból) átvételéről van szó, amely azonban pehlevi közvetítéssel jutott el a szír szerzőhöz. A u helyén ő-t egyedül Mas'üdi arab névalakja: sabir tartalmaz. Minthogy azonban az arabban u fonéma nincsen, számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy itt is — mint az arab ahar népnév esetében — egy eredeti u helyettesítéséről van szó. Ezzel szemben egy ps eredetire mutatna W. B. HENNING (BSOAS. XIV, 502, 5. j.) szerint egy VIII—IX. század táján készült szogd népnév-jegyzék 82
