Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A szavárd-kérdés Thury József előtt és után: Magyar Nyelv LV (1959), 373-85

.131 az adatok felfedezése és összegyűjtése azonban már jóval ő előtte megtörtént. Másfelől bebizonyosodott előttem az is, hogy THURY részben tudott ugyan ezekről az előzményekről, de mégsem utalt rájuk. — Minthogy a THURY előtti szavárd-kutatás fejlődése meglehetősen bonyolult folyamat, áttekinthetőség kedvéért először röviden összefoglalom ide vonatkozó vizsgálataim eredményeit. Ezek: az örmény és a keleti forrásokban található szávárd-adatok felfedezésének érdeme egyrészt C. M. D'OHSSONÓ, aki a sevordi-K népére vonatkozó örmény forrásokat először kapcsolta össze az arab történeti forrásoknak ugyanerre a népre vonatkozó tudósításaival, másrészt DANKOVSZKY GEROELYÓ, aki J. HAMMER-PURUSTALL osztrák orientalistát megismertette Konstantinosnak a szavárdokról szóló elbeszélésével, végül magáé HAMMERÓ, aki — ha jegyzetben odavetve és az összevetés helyességében kételkedve is — először szerepeltette együtt a sevordi-kra vonatkozó örmény és arab, valamint a szavárdokra vonatkozó bizánci adatokat. HAMMER fejtegetései később FEJÉR GYÖRGY megsemmisítő bírálatának hatására merültek feledésbe, s csak LUKÁCSY KRISTÓF hozta őket ismét napvilágra. THURY, noha ezt maga nem mondja, LUKÁCSY művéből ismerkedett meg az örmény adatokkal. Ezzel szemben határozottan THURY érdeme, hogy D'OHSSON óta először nyúlt megfelelő kritikával a szavárd-kérdés örmény és más keleti forrásaihoz, először ismerte fel valódi jelentőségüket és először tárgyalta őket módszeresen, kora filológiai színvonalának megfelelő módon. 2. Bár THURY nem szól arról, hogy mi indította őt az örmény források tanulmányozására, ez látszólag világosan kiderül értekezésének egyik furcsa idézetéből (Száz. 1897: 321), ahol THURY az ifjabbik BUXTORF JÁNOS (1599—1644.) egykor nagyhírű bázeli hebraistára hivatkozik. BUXTORF „Liber Cosri" című munkájában, 1660-ban először adta ki nyugaton József állítólagos kazár királynak (X. század) egy spanyolországi zsidó érdeklődő levelére küldött válaszlevelét (vö. TELEGDI ZSIGMOND: IMIT. Évk. 1940: 272). BUXTORF munkájának erre a helyére THURY a következőképpen hivatkozik: ,,S mivel a kozár király levelében — mint ismeretes — Thogarmának 10 fia között említve van a Szavir név is, a szerző, illetve kiadó [a két utóbbi szót THURY természetesen BuxTORFra érti] e név magyarázatául ezt a megjegyzést teszi: »Savortii Armeniam incolentes et Savir decimus filiorum Thogormae.« — A szavortik, vagy Konstantinusz írása szerint szavartilc, tehát Perszisznek észak-nyugoti részében laktak, minthogy annak idejében Armenia is része volt a persa birodalomnak. — De még Armenia is nagy terület; annyit azonban már tudunk, hogy ebben az országban kell tovább kutatnunk s az örmény írókhoz kell fordulnunk." Minthogy BUXTORF a kazár levelezést műve bevezetésében (Praef. a5, d3) közli, itt kellene lennie a THURYtól idézett mondatnak is. A valóságban azonban itt csak ennyit találunk: „Invenimus in libris genealogicis patrum nostrorum Thogarmam decern habuisse filifts,quorum haec fuerunt nomina. . .". Ezután következik a tíz név felsorolása, közöttük a tizediké T1KD : Sátvir. Ezek azonban a válaszlevél szavai, s BuxTORFnak a levéllel kapcsolatban tett megjegyzéseiben sem található sehol a „Savortii Armeniam incolentes" kifejezés. BUXTORF terjedelmes művének további részeiben, amelyek J u d a Hall évi 1140 körül író spanyolországi szerző eredetileg arabul megírt, majd hamarosan héberre fordított apologetikus munkájának latin fordítással ellátott héber változatát tartalmazzák, már nincsen többé szó Togarma fiairól. Juda Hallévi szintén a kazárokkal hozza ugyan kapcsolatba mondani74