Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A IX. századi magyar történelem főbb kérdései: Magyar Nyelv XLI (1945), 33-55

.131 magyarok régi hazájáról, valamint a magyarok IX. századbeli nyugati kalandozásaival. Helyesebb lesz tehát, ha kitartunk Konstantinos tudósítása mellett, amely szerint a magyarok három esztendeig laktak együtt a kazárokkal, megjegyezve azt, hogy ez a kazár-magyar kapcsolatoknak csak egy szakasza volt. Azt is hitelesnek tarthatjuk, amit az arab források mondanak, hogy t. i. a magyarok a IX. századbeli Levedid1 megelőző hazája a Fekete-tenger egész északi vidékére kiterjedt, úgy mint az őket leváltó besenyőké, Sarkéitól az Al-Dunáig (Admlmp. 42. fej.). Mindaz, ami még régebbi időkre vonatkozik, bizonytalan. A magyarok ungar neve alapján azonban valóban a legkövetkezetesebb arra gondolni, hogy a magyarok valaha beletartoztak az onogurok birodalmába. Az onogur-magyar, illetőleg kazár-magyar kapcsolatokat pedig a legtermészetesebben egy maeotismenti magyar őshaza feltevésével magyarázhatjuk. Ezt erősen támogatja a magyar nyelv alán jövevényszavainak a bizonysága. Sajnos, ebben a kérdésben a kutatás SKÖLD óta megállt. A kaukázusi haza többi bizonyítékai közül nyelvünk déli átvételére mutató török jövevényszavai érdemelnek első sorban figyelmet. A Hunor és Magyor-monda is értékes bizonyítéka NÉMETH szerint (Attila és hunjai. 1941.321) a magyarok kaukázusi tartózkodásának. A magyarságnak talán régészeti nyomai is maradtak a Kaukázus előterében. ZAKHAROV és ARENDT idevágó kutatásai azonban biztos eredményeket még nem mutatnak fel. Mindenesetre korai volna a kumamenti magyar elemű nevek és ezeknek a bizonytalan értékű régészeti adatoknak alapján HóMANnal (MTört. I, 615) és BENDEFYvel A magyarság kaukázusi őshazája 142) Levedia határait a Dnyepertől a Kaukázusig kiterjeszteni. • Az elmondottak lényegét a következőkben foglalhatjuk össze: Konstantinos és a mohamedán források nem ugyanazt a magyar hazát írják le. A császár informátoraitól a magyarság történetének C6ak egy meglehetősen kis szakaszáról nyert értesülést. Levedi vajdaságánál régebbi eseményekről nincsen tudomása. Ezért ellentétes látszólag az arabok tudósítása és az övé. Ha tehát a császár azt mondja, hogy a magyaroknak Levedi előtt sohasem volt vezérük, ez nem jelenti azt, hogy a császár ismerte a 880 előtti magyar történelmet, mint ahogyan a besenyő (37.) fejezet elején levő án' âpxnç-bol sem következtethetünk arra, hogy Konstantinos a besenyők történetét attól az időponttól fogva ismerte, amikor azok keletről a Jajik folyó mellékére költöztek. Mégis csaknem egész őstörténetkutatásunk annak a TÖ naXaióv kifejezésnek a hatása alatt áll, amelyet a császár a magyarokkal kapcsolatban használ. Már MARQUART előtt is 53